Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Mika István: Építők a képzőművészekért - művészek az építőkért
ihletőbb, felemelőbb: az ilyetén invokációnak megfelelni minden fáradságot megér. Vállalkozásának ebből az önzetlenségéből következik tehát bemutatkozásainak komplexitása, az, hogy a jogos elismerésben osztozik portréinak a személyiségeivel. Vagy talán nem is osztozik velük, mert közös fellépésük éppen hogy az ő módszerének szerez kiváló minősítést, s felruházza a példamutató újítás rangjával. Az a rendkívül szerencsés eljárás, ahogyan a mű- barátot, az érdeklődőt beavatja a művészek, tudósok, műszakiak, kétkeziek műhelytitkaiba, az nem a riporterkedés rövid életű impresszióit villantja fel, hanem az alkotással járó gond és öröm hiteles demonstrálását segíti elő. Az így összehozott kiállítási tárgyak felejthetetlen intellektuális élvezettel járnak, ugyanakkor kinek-kinek támpontokat kölcsönöznek a világnézeti, lételméleti körültekintéshez, s ami — bizonyára — a legfontosabb: eligazítanak a munkaerkölcs, a társas együttélés feltételeinek értékelhetőségét illetően. Pogány Ö. Gábor Megállapodás a szerkesztőbizottság közreműködésével Építők a képzőművészekért — művészek az építőkért A Hevesi Szemle olvasói a közelmúltban már értesülhettek arról, hogy szocialista együttműködési megállapodás született a megyei tanács művelődési osztálya, folyóiratunk szerkesztő bizottsága, valamint a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat között. Ez alkalommal az úttörő jellegű kezdeményezés indítékairól és hatásáról kívánunk szólni. A szerződést egyrészről az állaimi építők igazgatója, Szamos Gábor és szakszervezeti bizottságának titkára, Sulyok Ernő, másrészről Lövei Gyula, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, illetve Pécsi István, a Szemle felelős szerkesztője írtak alá februáriban. Egy év telt addig, amíg a partnerek megismerték egymás igényeit és lehetőségeit. A jelet az összefogásra az építők adták, akik nem kevesebb, mint 300 példányt rendeltek a kéthavonként megjelenő folyóiratból. Válaszul a szerkesztő bizottság reflektorfénybe állította az ottani közművelődési munkát és utat nyitott a kulturális kitekintésre. Ennek eredménye, hogy a művelődési osztály és a szerkesztő bizottság alkalmanként programokat szervez a szocialista brigádtagok számára, szakmailag segíti a szellemi vetélkedők előkészítését, illetve lebonyolítását. Annál is inkább, mert ezek a sajtóorgánum megismertetését, népszerűsítését is szolgálják. Nemrég tárlatvezetésre került sor, amelyen az építők érzékelhették a Szemlével való kapcsolattartás előnyeit. A szocialista szerződés aláírói mindenekelőtt arra vállalkoztak, hogy abban segítik egymást, amire a másiknak nagy szüksége van. Célul tűzték ki a kulturális igénykeltést csakúgy, mint a helyi képzőművészek megbízatásokkal való ellátását, alkotókedvük fellendítését. Vegyük sorjában! Az építők nem rugaszkodtak el a valóságtól, amikor az igénykeltés kultúráját állították közművelődési tennivalóik középpontjába. Ez megkívánja a differenciált, gondos megközelítést. Ritkán fordul elő — állítja a vezetőség —, hogy valaki a művelődésben valamiféle „nulla pontról” indul el, és önmagától eljut a művészi élmény befogadásához. Nekik számolniuk kell azokkal a rétegekkel is, amelyek jobbára vagy csaknem teljesen elzárkóznak a művelődéstől, a kultúrától. A munkakörülmények sem mindig követelik meg a továbbképzést, a tanulást. Azt sem tagadják, hogy a vállalat70
