Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Barta Katalin: Amit a bölcsektől hallottam

ni”. S véleménye szerint ehhez minimum egy saját lakás szükséges. Ide bútorok, a hűtőbe tápláló ételek, a szekrényekbe ízléses ruhák, mert bár nem a ruha teszi az embert, de sok mindent elárul a viselőjéről. Azonkívül a könyvekről, a lemezekről, a színvonalas színházi előadásokról, a jó moziról nem hajlandó lemondani. A normális életvitelhez szerinte egy-egy kirándulás, külföldi túra is hozzátartozik.

— A fene vigye el — töprengtem magamban, ahogy hallgattam. Milyen igaza van! Valahogy én is így képzelem., csak a megvalósításra nem futja. Neki igen, mert amikor belátta, hogy a tanári fizetésből képtelen „rendesen élni”, szögre akasztotta a diplomát, s még az elhivatottság szó ismételgetésével sem tudták az iskolában tartani. Most magánfuvarozó, és elmondása szerint, viszonylag jól fut a szekér. Ha összetalálkozik volt tanítványaival, már nemcsak álmában köszönnek előre neki.

Ez megoldotta — szögeztem le magamban. Bezzeg én akkor is összerezzenek az albérletben, ha becsönget a gázáraleolvasó. Bár a múltkoriban korántsem vidám érveléssel lepett meg, amikor fejemet csóválva nyugtáztam, hogy megint elég szaporán forgott az óra. Ugyan kedves — legyintett. Ez még hagyján, hiszen maguk napközben dolgoznak, olyankor éppenhogy fogyaszt valamit. De mit szóljon az a nyugdíÖnarckép (olaj)

jas, aki egész nap otthon ül? Egyikmásik a konyhában húzza ki a telet, hogy máshoil ne kelljen fűteni.

Meggyőző érv — ismertem el magamban, és azon morfondíroztam, hogy az öregséggel párosuló bölcsesség vajon ezt is természetesnek tekinti-e.

Aztán egy másik bölcs arról beszélt, hogyha máshol nem is, de a családban törekedni kell a harmónia megteremtésére. Olyan békés fészket kell teremteni, ahová szülő, gyermek, felüdülni, feltöltődni tér haza. Szívesen elkísérném a higgadt bölcselőt egy-két családhoz, úgy este hat óra tájban, amikor már együtt van anyu, apu és a gyerekek. Apu kimerült és nem lehet hozzá szólni, anyu minden feszültségét a főzéssel vezeti le, a gyerek pedig magában nyűglődik az iskolából hazahozott gondjaival. Ez az atmoszféra nem más, mint elfojtott indulatok tömkelegé.

Hallgattam és hallgatom az okos érveket, és látom magam előtt a figyelmeztető kéz jelet: „Csak ne olyan hevesen!”. Én mégis gyűlölöm az ön telt elégedettséget, a csillapító, leereszkedő vállonveregetéseket, s ezért aztán míg tehetem, maradok forrófejű, érteden kö- lyöknek, és elutasítom a bölcsek meghunyászkodó filozófiáját.

Hogy miért? Mert egyelőre nincs mit féltenem, ezért a hamis próféták magyarázkodására sem kell mindenkor rábólintanom. Barta Katalin

Rita (olaj) (Zsámbok Péter)

67