Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Kiss Sándor: Az egész társadalomnak többet kell tennie az ifjúságért
telenebbek a szocializmustól idegen nézetekkel szemben, kisebb tűrőképességük, teherviselési képességük. Az ellenséges propaganda, a polgári ideológiai nézetek, a kapitalizmus oldalán álló erők nem titkolt célja, hogy megnyerjék, saját elveik talajára állítsák a fiatalokat. Ennek érdekében minden eszközt megragadnak. Törekvésük a szocializmus eszmei bázisának, helyének, szerepének a gyengítése. Korábban ezt azzal igyekeztek elérni, hogy elkendőzték a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszerek közötti különbségeket, hirdették a két társadalmi rendszer egymáshoz való közeledését. Ma a szocializmust nyíltan tagadó programmal lépnek fel, a szocializmust mint az emberiség történetének kisiklását, problémái megoldására alkalmatlan társadalmi rendszert, a társadalmi fejlődés vakvágányát mutatják be, kudarcra ítélt „alkalmatlan történelmi kísérletnek” nevezik. Propagandagépezetükkel azon mesterkednek, hogy szembeállítsák a szocialista országokat egymással, azáltal, hogy megkülönböztetik az egyes szocialista országok bel- és külpolitikai törekvéseit, azokat az ellentmondásokat, amelyekkel a szocializmus építése során ezek az országok szembetalálják magukat. A szocializmus valóságáról szólva, létező problémáinkat felnagyítva, hamisan tükröztetve, összefüggéseiből kiemelve igyekeznek bomlasztani, az ifjúságban pesszimizmust kelteni, s annak szocializációs problémáira alapozva elérni azt, hogy a fiatalok utasítsák el a szocializmust, a szocialista eszméket. Az ellenséges propaganda nagyobb figyelmet fordít korunk fő kérdésének: a háború és a béke problémáinak a maga sajátos szemszögéből történő elemzésére. Erőteljes törekvés tapasztalható a szocialista országok béketörekvésének megkérdőjelezésére, a szocialista békepolitika eltorzítására, a szocialista világrendszer, különösen a Szovjetunió elleni rágalomhadjáratra. Szovjet katonai fenyegetést hangsúlyozva törekszik kétségeket kelteni a Szovjetunió kezdeményezése, a békében való érdekeltsége iránt. Mindezzel párhuzamosan a közvéleményt megtévesztő „békepropagandát” folytat. A fiatalok valós gondjai, az önálló életkezdés nehézségei, a társadalmi beilleszkedés problémái, a belső ellentmondásoknak, a nemzetközi élet eseményeinek nem helyes értelmezése következtében a korábbinál több zavar kíséri az ifjúság azonosulását a szocializmussal. Az előbb említettek és a háborútól való félelem alapot ad az irracionalitásnak, a valós világtól való elfordulásnak, táptalajt a marxizmustól idegen nézeteknek, a marxizmussal szemben álló ideológiáknak. Az ifjúság szinte minden rétegénél tapasztalható a politikai-közéleti passzivitás. Ideológiai-politikai kételyek fogalmazódnak meg a szocializmus építésének távlatáról, a társadalmat vezérlő ideológiai elvek helyességéről. Emelkedett a társadalmi értékeinkkel, normáinkkal szembekerülő, törvénysértő, beilleszkedési zavarokkal küzdő, a könnyebb élet, az igénytelen szórakozás felé forduló, az egészséget és a személyiséget károsító szokásokat felvevő fiatalok száma. Mindebből az következik, hogy az egész társadalomnak többet kell tenni az ifjúságért. Elő kell segíteni, hogy társadalmunkban helyes, egységes, egyoldalúságtól és végletességektől mentes értékelés gyökeresedjen meg róla. Tudatosítani kell, hogy az ifjúság és az ifjúság egyes csoportjainak érdekei, gondjai, szükségletei és ezek érvényesítése, megoldási módja és feltétele csak össztársadalmi keretekben szemlélhetők, értelmezhetők és csak így oldhatók meg. Az ifjúságpolitikai dokumentumok megfogalmazták, hogy ki kell alakítani egy társadalmi méretű, ésszerű munkamegosztást a fiatalok nevelésében, az ifjúsággal való foglalkozásban• Az erre irányuló intézkedések a mindennapok gyakorlatában ez idáig még csak részeredményeket hoztak. A jövő szempont46
