Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Az EPOSZ krónikája

Az EPOSZ-szervezetek munkáját megyei szinten a titkárság koordinálta. Kiépítették a járási és a városi titkárságokat is. Az első megyei titkár Bodnár András volt, őt követte Medveczki Ferenc, majd utána jött Tamás László, aki egri születésű agrárproletár volt. Az alapszervezeti titkárok túlnyomó többsége tehetséges parasztfiatalok, elsősorban agrárproletár, szegényparaszt ifjak közül került ki, de volt, ahol haladó szellemű tanító, iparos, jegyző állott az élükön.

A rétegszervezet kiépítése megyénkben is nagyfokú káderhiányba ütközött. Ezért égető szükség volt a káderképzés és továbbképzés megszervezésére. Az első egyhetes időtartamú EPOSZ-tanfolyam 1948 áprilisában indult. A korabeli jelentés szerint „A fiúk hangulata, ellátása nagyszerű volt, elméletileg is sokat fejlődtek”. Lehetőség volt a központ által létesített iskolák elvégzésére is. Az említett év áprilisában Székely Erikát egyhónapos EPOSZ- iskolára, Kunszabó Ferencet pedig a Duna—Tisza-csatorna építésére felkészítő rohambrigád vezetőképző kurzusára küldték. Júniusban a kilenc legjobban dolgozó falusi EPOSZ-titkár vett részt a debreceni háromhetes ifjúsági pártiskolán. Októberben Balassagyarmaton az ott tanuló megyei népfőiskolások közül hármat küldtek központi vezetőképző iskolára.

A függetlenített apparátus fenntartásáról,, a helyi szervezetek anyagi ellátásáról a központ gondoskodott. Ezen kívül a helyi hatóságok is szívügyüknek tekintették a támogatást.

Az országos központ eleven kapcsolatot tartott fenn a helyi szervezetekkel. Ennek szép megnyilvánulása volt, hogy az 1948-as év karácsonyi szünetében a központ indítványára a fővárosból 24 népi kollégista fiú és 16 kollégista leány, több Kossuth- és Petőfi-akadémista fiú jött falvainkba, ahol főként kulturális munkát végeztek.

Az EPOSZ első kongresszusa az ifjúsági szervezet feladatait a következőkben körvonalazta: mozgósítsa a parasztifjúságot a népi demokratikus fejlődés továbbvitelére, támogassa a népgazdaság szocialista irányú fejlődését, harcoljon az ifjúság eszmei és kulturális fejlődésének meggyorsításáért.

A mozgalmi élet fontos színtere volt az építőmunkában való részvétel. Ennek érdekében különféle akciókat szerveztek. Már 1948 júniusában megindult az országépítő brigádok szervezése. Tagjai például Gyöngyössolymoson követ termeltek az egészségház építéséhez, Gyöngyöstarjánban a bekötő út építésén dolgoztak, Verpeléten pedig mákgubót gyűjtöttek. A fiatalok bekapcsolódtak a „Dolgozók az iskoláért” mozgalomba is. Ennek keretében főként Egercsehi községben, Dormándon, Poroszlón, Verpeléten, Sarudon, Tarnamérán értek el szép eredményeket. A Duna—Tisza-csatorna építkezésein júliusban 12-en, augusztusban 17-en vettek részt szűkebb hazánkból.

Már 1948 őszén megindultak az ifjúsági termelési versenyek. Az építőmunkába való bekapcsolódásnak fontos állomása volt az 1949. március 6-i megyei termelési tanácskozás, ahol 150 parasztfiatal vett részt. Üj vonása volt a termelést segítő munkának a különféle szövetkezeti formák népszerűsítése és szervezése. Ifjúsági termelőcsoportot hoztak létre többek között Egerben, Kiskörén és Szurdokpüspökiben.

A gazdasági munkát kiegészítette, illetve hatékonyabbá tette a politikai harcokban való részvétel. 1948 nyarán egységesen kiálltak az egyházi iskolák államosítása mellett, az év őszén harcoltak a földművesszövetkezetek és a Hangya egyesítéséért, támogatták a pártot a Mindszenthy hercegprímás nevével fémjelzett egyházi reakció elleni harcban.

36