Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Kaposy Miklós: Üzemi demokrácia

— Ez a maguk szuverén ügye, elvtársam — mondta az előadó —, mi ilyenekbe nem avatkozunk bele. De annyit mondhatok, ha van maguknak saját bölcsődéjük, saját SZTK-kifizetőhelyük, saját röplabdapályájuk, és sa­ját mintaboltjuk — minek maguknak még egy saját halott is? Pláne egy segédmunkás, ami beláthatatlan további követelőzésekhez vezetne! Nem aján­lanám ezt a precedenst, messzemenően nem ajánlanám! A párttitkár ellenkező véleményen volt. — Ha egy kétkezi dolgozó igényt tart arra, hogy saját halott legyen, nem vitathatjuk el ezt a jogát. Sőt, ezzel is demonstrálhatjuk a fizikai és a szellemi munka közti korlátok ledőlését. Ez a Dulácska különben is a leg­jobb spulnizónk. Nem engedhetjük meg, hogy egy másik üzem emiatt el­csábítsa, esetleg képesek még egy díszsírhelyet is ráígérni. Majd én beszé­lek az igazgatóval. Miután az igazgató hazatért kuwaiti tanulmány út járói, személyesen fo­gadta a kérelmezőt. — Jó hírt közölhetek, Dulácska szaki. A vezetőség egyhangúlag úgy dön­tött, hogy teljesítjük a kérését, ha nálunk marad. Ön bármikor nyugodtan örök álomra hajthatja a fejét, mi saját halottunknak fogjuk tekinteni. — Köszönöm. Az újságokban is így adják ki? — Természetesen. — Koszorú lesz? — A legdrágább. — Kitűzik a fekete lobogót a főépületre? — Mi az, hogy kitűzzük! Emiatt csöppet se aggódjék. Nos, hát akkor... —Pillanat. Volna még egy apróság, igazgató kartárs. A gyászjelentés. — Ebben már megállapodtunk, nem? — Nem egészen. A részleteket Önre bíznám, de van egy mondat, ami­hez ragaszkodnom kell: „Temetéséről később történik intézkedés.” — Hm. Miért fontos ez magának? — Megmondom. Közönséges halandóról mindjárt az első és egyetlen gyászjelentés közli, hogy pénteken fél háromkor, vagy hatodikán délben te­metik. Tizenegyedik oldal, bal felső sarok. És ezzel kész. De egy saját ha­lott, az más. Ott az első nap még semmit sem lehet tudni. A „később tör­ténik intézkedés” azt jelenti, hogy ügyével még foglalkoznak. Problémák vannak. Vita. Esetleg különbizottság. És minimum még egy közlemény. De lehet, hogy kettő is. Az összes lapokban. A másodikban feltétlenül ott áll, hogy „a sírt aztán elborították a kegyelet virágai”. Mert személyiség esete forog fenn. Díszőrség. Protokoll. Sikerült elég világosan kifejeznem magam? — Tökéletesen, Dulácska szaki. Bízhat bennünk. Ön meg lesz elégedve. — Köszönöm. Viszonzásul részemről csak annyit, hogy én papírt nem is kérek. Nekem az ön szava elég. Ha ugyebár az igazgató elvtárssal addig netán történne valami, a mi megállapodásunk az utódjára nézve is... — Magától értetődik. Sok szerencsét és jó munkát. Az igazgató hosszan bámult a távozó után becsukódó párnázott ajtóra. A saját temetése járt az eszében. És teljesen kifosztottnak érezte magát. 33

Next

/
Thumbnails
Contents