Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - KÖZÉLETÜNK KÉRDÉSEI - Kiss Sándor: Tervszerűbb, következetesebb munkára van szükség
irányosabban kell felhasználni meglevő anyagi eszközeinket, működtetni meglevő intézményeinket, a vállalatoknak, a szövetkezeteknek, a munkahelyeknek többet kell tenni dolgozóik művelődéséért. Jelentős gondjainkon csak részben segít az egri Gárdonyi Géza Színház rekonstrukciójának befejezése, a Megyei Művelődési Központ felújítása, a hatvani Grassalkovich-kastély fokozatos átalakítása közművelődési célokra. Ezért keresni kell más megoldásokat is. Komoly lehetőségeket rejt az iskolák és a közművelődési intézmények kapcsolatainak további erősítése, a vállalatok, az intézmények, a pártszékházak, a tömegszervezetek és -mozgalmak meglevő helyiségeinek jobb, e célra is történő kihasználása. A közművelődés fejlesztésének fontos ösztönzője a társadalmasítás, a demokratizmus további kibontakoztatása. Ennek feltétele az irányító munka színvonalának javítása, a lakossági kezdeményezések iránti nyitottság, a bürokratikus vonások megszüntetése, célszerűbb munkamegosztás az irányítás különböző szintjei között, és fontos eleme a társadalmi testületek érdemi tevékenysége. Gyakran hallani új kezdeményezésekről, klubok megalakulásáról, egyes rétegek kulturális igényének kielégítése céljából alakult kis közösségekről, kulturális vállalkozásokról. Ezeket a törekvéseket itt megyénkben is a művelődés- politikai céljainkkal összhangban támogatni kell. Nem a tilalomfák állításán kell fáradozni, hanem azon, hogy ezek a közösségek tartalmas munkát végezzenek, építve a művelődök aktivitására, öntevékenységére. A közművelődés demokratizmusának, mozgalmi jellegének erősítésében megkülönböztetett szerepet töltenek be a társadalmi szervezetek — kiemelten a szakszervezetek, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront és a szövetkezetek. Fontos munkájuk jobb koordinálása, saját feladataik egyértelműbb megfogalmazása, színvonalas elvégzése. A közművelődés további fejlődésében, tartalmi megújításában meghatározó szerepe van az e területen tevékenykedők hivatástudatának, felkészültségének, a közművelődésben dolgozók személyes példamutatásának. Megyénkben egyik legfontosabb feladat a képesítés nélkül dolgozók létszámának csökkentése. Ezt elsősorban úgy kell megoldani, hogy biztosítjuk a továbbtanulást, illetve erre ösztönözzük a már pályán levő, de még diplomával nem rendelkezőket. Meg kell teremteni a középfokú képzés feltételeit. A jobb munkaszervezés megköveteli a közművelődési dolgozók, a már diplomával rendelkezők szakmai továbbképzésének rendszeresebbé tételét, politikai felkészültségének, tájékozottságának javítását, az önművelés igényének kialakítását. S nem utolsósorban foglalkozni kell élet- és munkakörülményeik javításával. Törekedni kell arra, hogy a főhivatású dolgozók mellett az értelmiségiek közül minél többen vállaljanak szerepet a közművelődésben, kamatoztassák felkészültségüket e területen is, bővíteni kell az intézményekhez kötődő társadalmi bázist, egyértelműbbé kell tenni a társadalmi vezetőségek, testületek hatáskörét. Csak egy felkészült, magas színvonalú szakmai, politikai műveltséggel, kellő önbizalommal és megfelelő társadalmi háttérrel rendelkező népművelő gárda képes célkitűzéseink megvalósítására, ezért legfontosabb feladatunk ennek biztosítása. A kulturális intézményeknek bátrabban kell vállalni a műveltség — benne a politikai, az ideológiai, az esztétikai, a műszaki kultúra — új értékeinek megismertetését és terjesztését. A művelődés egészének és egyes elemeinek legalább olyan mozgásban, átalakulásban kell lennie, mint amilyen mozgásban van a gazdaság, vagy az egész társadalom. Ezt csak a különböző ágazatokban működő kulturális intézmények tevékenységének jobb összehangolásával, szem8
