Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - NEVELŐ ÖRÖKSÉG - Szecskó Károly: Egri honvédtiszt Szentgyörgyi Albert ellenállócsoportjában
A szálak a testőrtábornokhoz vezettek Egri honvédtiszt Szentgyörgyi Albert ellenálló csoportjában A második világháború időszakában kibontakozó hazai antifasiszta küzdelem történetének térképén még számos fehér folt található. Felszabadulásunk 40. évfordulója jó alkalom az eddig ismeretlen adalékok feltárására és publikálására. Ilyen adalék az Egerből Budapestre elszármazó Milassin István honvédtiszt ellenálló tevékenysége, amelyről eddig a helyi sajtóban egy sor sem jelent meg. Illő tehát e hiány pótlása. Az úgynevezett polgári ellenálló csoportban tevékenykedett. Az ilyen jellegű csoportokról hazánkban még eddig egyetlen önálló kiadvány sem jelent meg. A témára vonatkozó cikkek és más jellegű írások száma is nagyon kevés. Világosan kell látni azonban, hogy ezek a polgári csoportok, azok résztvevői a fasizmus elleni harcban nemcsak útitársak, de szövetségesek és baj- társak is voltak. A közmegegyezésen alapuló népi-nemzeti egység jelenlegi politikája is megkívánja, hogy antifasiszta, humanista tetteik méltó helyet kapjanak ellenállási mozgalmunk történetében. Nem szabad róluk hallgatni, de természetesen nem helyes eltúlozni tetteik jelentőségét sem. Milassin István 1905-ben született, az 1945 előtti években egy ideig Egerben élt. Itteni éveinek története jelenleg még ismeretlen. Csak ajnnyit tudunk, hogy 1944. március 6-án a helyi jogakadémiától végbizonyítvány kiadását kérte. A kari tanács ülésének jegyzőkönyvében arról olvashatunk, hogy hat félévet hallgatott, s hadbiztosi tanfolyamot végzett. Ez utóbbi beszámítását kérte az abszolutórium megadásához. Azt viszont a történeti irodalomból tudjuk, hogy 1944-ben már hadbiztos őrnagy volt. Mielőtt ellenállási tevékenységét elemeznénk, röviden szólunk Pintér István és Gazsi József történészek eddigi kutatásaira támaszkodva a Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas tudós köré tömörülő ellenálló magról, amelyben ő is dolgozott. A történet 1943-ban kezdődött. Főleg az angolszász orientációjú, többségében értelmiségi ellenállók, közalkalmazottak, pedagógusok tömörültek ide. Később csatlakozott hozzájuk a Nemzeti Demokrata Párt néhány tagja. Itt találjuk Zilahy Lajost, a neves írót; Kelényi Béla könyvtárost, Morvay Endrét, a főváros alpolgármesterét. Társult hozzájuk több magas rangú katona- és rendőrtiszt is. így többek között Dezsényi Miklós és Csűrös Lajos folyamőrtisztek, Gyuris Aladár rendőrkapitány, s Milassin István hadbiztos őrnagy. A német megszállás után illegális munkába kezdtek. Kapcsolatba léptek a szervezett munkássággal, néhány szakszervezeti vezetővel (Kabók Lajos, Karácsony Sándor), továbbá más illegális csoportosulásokkal, elsősorban a Várnai Zseni költő köré tömörülő ellenállókkal. 1944 augusztusától rendszeres összeköttetésük alakult ki Lázár Károly testőrtábornokon keresztül a várban működő ifjú Horthy Miklós vezette, úgynevezett „kiugrási irodával” is. 1944 szeptemberétől a budapesti Nagymező utcai Taurusz üzem pincehelyiségeiben 60—80 ember, köztük munkások, politikai és katonai felkészítését végezték. Fegyverek és lőszerek szerzésére törekedtek, hírszerző feladatokat 77
