Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 1. szám - NEVELŐ ÖRÖKSÉG - Nagy József: Így élt Hámán Kató

je kisebb testvéreit. 21 éves korában, 1905-ben került a hatvani állomásra pénztárosnak.

1918 elején Budapestre, a Nyugati pályaudvar pénztárához helyezték át Csakhamar kapcsolatba került Landler Jenővel, a baloldali forradalmi vasutasmozgalom kiváló vezetőjével, aki meglátta őszinte lelkesedését, és magával ragadta a forradalmi mozgalom forgatagába. Örömmel üdvözölte Hámán Kató 1918 októberében a polgári demokratikus forradalmat, de tudta, hogy ez csak az első lépés a háborúból a béke, az elnyomatásból a szabadság felé. Látta, hogy ha lazább, szabadabb formában is, a népelnyomó úri rendszer továbbra is megmarad, s ezt csak a proletárság ereje döntheti meg. Éppen ezért fogadta nagy lelkesedéssel a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulását, s már 1918 őszén belépett a tagok sorába. így lett képzett, meg- győződéses forradalmár, aki osztályharcos szellemben nevelte munkatársait is. Állandóan szervezte a körülötte levő vasutas dolgozókat, különösen a nőmunkásokat.

A Tanácsköztársaság leverése után nem menekült el, hanem itthon maradt, hogy részt vegyen a párt újjászervezésében. Csak rövid időre szólónak tekintette a vereséget, és bízott a második munkáshatalom, a proletárdiktatúra közeli győzelmében. A kibontakozó fehérterror körülményei között is nyugodtan járt-kelt a munkások között, és igyekezett bennük ébren tartani a győzelembe vetett hitet. így fogták el munka közben a fehérterroristák, és miután kegyetlenül megkínozták, közel egy évig internálótáborban tartották. 1920 augusztusában kiszabadulása után részben, hogy az internálótábor borzalmait kiheverje, részben, hogy eltűnjön a rendőrség szeme elől, vidékre ment. Először Hatvanban szállt meg rokonoknál, ismerősöknél, majd Erdőtelekre utazott, egyik rokonához.

1920 őszén már ismét Pesten volt. A vasút minden nyugdíj nélkül elbocsátotta, és ugyanakkor feketelistára tették a nevét, gondoskodtak arról, hogy lehetőleg minél nehezebben helyezkedhessen el. Alkalmi munkából tartotta el magát, mosott, takarított, de elveit nem adta fel. 1922-ben sikerült elhelyezkednie egy pesti gyertyagyárban. Azonnal belépett a Vegyészeti Munkások Szakszervezetébe, és csakhamar vezetője lett a kisüzem munkásainak. Munkahelyén nem sokkal belépése után sztrájkharcot szervezett, ezért elbocsátották állásából. A szakszervezet azonban csakhamar elhelyezte a Ruggyanta Gyárba. Itt belépése után csakhamar fellendült a mozgalom. Állandó, rendszeres agitációval sikerült elérnie, hogy a munkások nagy része belépett a szakszervezetbe. Maga a Szociáldemokrata Párt vezetősége és a Szaktanács is felfigyelt tevékenységére, és 1923 elején őt választották meg a szakszervezet titkárává.

Szakszervezeti titkárként tág lehetősége nyílt a dolgozók egészségügyi és szociális helyzetének tanulmányozására. Szerkesztője a Vegyészeti Munkás című szaklapnak és szerkesztőségi tagja a Nőmunkás című újságnak. Itt jelentek meg cikkei, amelyek leleplezték a dolgozó nők lealázó, kizsákmányolt helyzetét, s lerántották a leplet az uralkodó osztály hírhedt fajvédő politikájáról.

Ebben az időben újabb kísérletek történtek a bécsi emigrációs pártközpont részéről a magyarországi kommunista mozgalom újjászervezésére. Landler Jenő ismerve Hámán Kató sziklaszilárd kommunista meggyőződését, komoly szerepet szánt neki ebben. A Magyarországra illegálisan visszatérő Őri Károlyiéi üzenetet küldött a számára és megbeszélésre hívta Bécsbe. Hámán Kató 1923. július 10-én lépte át az osztrák határt, és július 13-án tért vissza.

74