Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 1. szám - NAPJAINK - Mentusz Károly: Liechtensteini pillanatképek

Az ősi Liechtenstein várának tövében húzódik meg Vaduz, a főváros, a Rhäti-Alpok gerincének lábánál, ahol az uralkodó rezidenciáját is találni. Mozgalmas utcáin sok idegennel találkozni az esztendő szinte valamennyi év­szakában. A gazdag választékot kínáló üzletek sokasága mellett bankok, szál­lodák jelzik, hogy a főváros felkészülve várja az érdeklődő idegeneket. Igen jól felszerelt, modern ipari üzemek idézik gazdagságát, amelynek nagy része exportra termel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az utóbbi más­fél-két évtizedben az ország kivitele tízszeresére nőtt. Személy- és áruforgal­mának nagyobb hányadát jól kiépített közutakon bonyolítják le. Az egyetlen, Zürichet Béccsel összekötő, alig több mint tízkilométeres vaspályán az Al- berg expressz száguld. Egykor az ország népének hatvan százaléka volt gazdálkodó, ma alig ti­zenkét százaléka él a földből. Ez, a természeti viszonyok mellett, a II. világ­háborút követő lendületes iparosítással magyarázható. Üzemeinek nagy ré­sze svájci nagycégek fiókvállalata. Kiemelkedő híradástechnikai és mikro­elektronikai ipara, különösen a számítógépgyártás, amely versenyképes, és a japán termékekre emlékeztet kiváló minőségével. Ezenkívül készítenek precí­ziós műszereket, villamos berendezéseket, nyomdagépeket, optikai cikkeket, filmeket. Háziipari tevékenységében pedig a bőráru- és agyagedény-készítés, nem kevésbé a tejfeldolgozás számottevő. Európában egyedülálló az az üzem, amelyet 1945-ben nyitottak Vadúz egyik külvárosában. Az ott dolgozó csaknem hatvan munkás évente 25 millió mű­fogat gyárt, és ellátja termékeivel Európa, valamint Amerika számos orszá­gát. Az üzemek jellegzetessége egyébként, hogy osztrák, illetve svájci mun­kásokat egyaránt foglalkoztatnak az ottlakókon kívül. így azok naponta két­szer lépik át Liechtenstein határát. Az ipari termékek értékesítése mellett más forrásból is gyarapszik az ál­lam, ugyanis 1912 óta művészi kivitelű postabélyegeket is nyomnak. Ezek ki­adása és árusítása Liechtenstein egyik legfontosabb bevételi forrása. Vadúz- ban találni a postamúzeumot, valamint a bélyegtőzsdét, amelyek az állam jellegzetességei közé tartoznak. A bevételek egynegyede ugyanis a bélyegki­adásból származik. Az államkincstárt gazdagítja ugyancsak kissé paradox módon, a nyugat-európainál jóval alacsonyabb jövedelemadó. Ezért a becs­lések szerint emiatt 13 ezer kisebb-nagyobb cég helyezte át székhelyét vagy képviseletét Vadúzba. Ezt a parányi fővárost alig egy óra alatt be lehet járni. A házakat tavasz­tól késő őszig virágoskertek és szőlők választják el egymástól. Az egész hercegség közkedvelt növénye az ízletes nedűt szolgáltató szőlő. A bőséges esők és a viszonylagosan sok napfény ugyanis gazdag termést érlel az ott élők megelé­gedésére. Az idelátogató turista kulturális különlegességekben is gyönyörködhet. A város fölé emelkedő Három Nővér hegy egyik lejtőjén áll az 1523-ban épült vár. Ebben múzeumot rendeztek be, ahol holland festők művein kívül góti­kus szobrokat, reneszánsz kerámiákat, valamint fegyvereket is láthatunk. A Liechtensteini Bank épületében kapott otthont a Történeti Múzeum, ott a flamand festők kiállításán a legnagyobb mesterek, mint Rubens, Van Dyck és a Breughelek alkotásaiban gyönyörködhet a látogató. A pezsgő idegenforgalom szintén busás hasznot hajt. A kis ország 27 szál­lodája és 27 fogadója a legkényesebb igényeket is kielégíti. Mindent egybe­vetve, a törpe államra ráillik a „miniatűr Svájc” elnevezés. Noha a korábbi századokban Ausztriához kötődött, a mai világgazdasági helyzetben egyre in­71

Next

/
Thumbnails
Contents