Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 1. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Szabó Péter: Nem minden a pénzen múlik

helyütt valóban csak formális változást hoznak. Az általános művelődési központok létesítése néhol nagyon szép eredményeket hozott. Két rossz intézmény összevonásából viszont csak egy újabb rossz születhet. Külön-külön egyetlen elv sem lehet megváltó, de, ha folyamatában nézzük az újat keresést, ha az egészet látva, s nemcsak azt, hogy néhol modernkedéssé fajulnak a .jó kezdeményezések, akkor üdvözölhetjük e kezdeményezéseket. Progresz- szív hatásuk tömegességükben rejlik.

— Sokak szerint a közművelődés az a terület, ahol a legnehezebb látványos sikereket elérni. Olykor egy helyben topogásnak tűnik az, ami a művelődési házakban, s más hasonló intézményekben zajlik. Nem véletlen,hogy a népművelők között számos kiégett ember akad. Közülük sokan pályát változtatnak, mások nyugdíjazásukig tehetetlenül vegetálnak.

— Én kutató vagyok. Nekem a hibákat feltárni a lelkesítőbb dolog, mint a népművelőknek átélni azokat. Kétségtelen, hogy a közművelődés az elmúlt tíz-tizenöt évben nem fejlődött lényegesen. Ez viszont nemcsak e területre vonatkozó sajátosság. A társadalmi mobilitás adatait nézve ugyanolyan lelassulást tapasztalunk, akárcsak az ipari termelés mutatóit szemlélve. Az el- kedvetlenedés ilyen körülmények között jogos lehetne, ha nem vennénk tudomásul, hogy a történelemnek vannak olyan szakaszai, amelyek során a változások tempója törvényszerűen visszafogottabb, de a nehezebb körülmények között is életben kell tartani a jobbítás igényét.

— Determinált-e a fejlődés mostani lanyhulása?

— Alapjaiban igen, mert a közművelődés ügye az ország általános helyzetének a függvénye. Ha sem az ipar, sem a struktúra nem változik jelentősen, miért éppen a kultúra területén lenne olyan mozgás, amilyen például a felszabadulást követő éveket jellemezte? A mai fiatal népművelők elődjeinél a legfontosabb az volt, hogy az egyik pillanatról a másikra reagáljanak a legváratlanabb igényekre. Ma mások a feladatok, és a megváltozott helyzethez még nem sikerült megfelelően alkalmazkodni.

— A népművelőképzést elég rugalmasnak tartja ahhoz, hogy jól felkészült emberek kerüljenek a pályára?

— Én sem diákként, sem tanárként nem kerültem közvetlen kapcsolatba e területtel, így csak mások tapasztalataira hagyatkozhatok. Rengetegen szidják. Mégsem hiszem, hogy annak gyengesége a hibák gyökere. Az egyetemeken, a főiskolákon a hallgatók elmondják a rájuk váró nehézségeket. Más viszont róluk beszélni és más megélni őket. A gyakorlatra csak a gyakorlat képes felkészíteni.

— Vitairat a mai magyar művelődésről című könyvében a meglevő gondok egyik legfőbb okaként a szervetlen fejlődést említi. Mit takar ez a fogalom?

— Egy társadalom fejlődése akkor szerves, ha a keretek és a tartalom, a mennyiség és a minőség egyensúlyban van. Szervetlen akkor, ha mindez felbomlik. Például: hiába létesítenének nálunk annyi ipari üzemet, mint a legfejlettebb országokban. Ha nincs hozzá elég munkaerő, nem lehet teljesen kihasználni a megnőtt lehetőségeket. Ugyanez áll a művelődésre. Hiába alkottak a magyar kulturális élet nagyjai világraszóló dolgokat, ha azok csak igen szűk körben lettek ismertté. Mi a hárommillió koldus országa voltunk. Óriási fejlődésen estünk át, de a lemaradást nem tudtuk teljesen felszámolni. A mai napig sem demokratizálódott megfelelő mértékben a kultúra.

— Gondolja, hogy e téren van remény gyors fejlődésre?

— Semmiképp sem. Nagyon lassú és küzdelmes ez az út.

63