Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kaposy Miklós: Ezzel szemben

hogy sikkaszt a főkönyvelő, ezzel szemben sokkal több hasznot hoz, amilyen ügyesen manipulál a maradék pénzzel. Nem mondom, a raktáros elvisz néha pár platinalemezt. De hány becsületes emberünk van, aki még a talált tárgyakat is visszahozza. És a koszt, ugyan! Az emberek megszokták, hogy rossz, minek azt piszkálni? A fiatalokat pedig egyenesen hagyja békén! Akad köztük természetesen, aki határozottan lép föl a nőkkel szemben. Viszont sokkal több az olyan nő, aki önként enged nekik. Ezek összetett dolgok, és nem magára tartoznak. Dolgozzon higgadtabban, és ne általánosítson! — fejezte be az igazgató és elvette Dulácskától a pallost.

— Itt van inkább ez a nádpálca. Nem kell mindjárt lefejezni az embereket! — mondta csitítólag.

Dulácska fogta a nádpálcát, tovább dolgozott, higgadtan, és konkrétan. Sétálgatott, beszélgetett, nézelődött, morfondírozott, mérlegelt, olykor titokban a fejét csóválta; és újra jelenteni akart, de csak az igazgató harmadik helyettesét találta benn.

— Kérem szépen — panaszolta halkan — újabb hiányosságok . . A folyosókon szanaszét hevernek a selejtes vaskalapok, az emberek ülnek rajta és snapszliznak... a portás meg alszik a fülkéjében, az jön-megy, aki akar.. : az udvar piszkos és poros . . . csinálni kéne valamit.. :

— Nézze, Dulácska, hagyja már abba ezt a világmegváltást! — intette le az igazgató harmadik helyettese. — Minek üti bele mindenbe az orrát! Mit gondol, miért tároljuk a selejtet a folyosón? Azért, mert az új vaskalapok szépen föl vannak slichtolva a raktárban, azokon nem lehet snapszlizni. A portást meg ne fúrja legyen szíves. Hogy ki mikor alszik, az mindenkinek a magánügye. Ma már nem szólhatunk adminisztratíve bele az emberek időbeosztásába. Nagy a jövés-menés, az igaz, ezzel szemben gondolja meg, hányszor voltunk mi is gyárlátogatáson a szomszéd üzemben! Az udvari meg pláne nem a maga dolga. Tudnia kellene milyen kormos-füstös ez a nagyvárosi levegő. Majd| felsöpri az udvart is valaki, ha itt lesz az ideje.

Azzal az igazgató harmadik helyettese visszavette a nádpálcát.

— Fölösleges ezt folyton suhogtatni — mondta. — Nem is kelt jó hatást.

Dulácska fogta magát, kiment a mellékhelyiségbe, és szomorúan elszenderedett. Arra ébredt, hogy a feje felett halk sustorgással zubog a tartály. Bement a számlázásba és megszólította a titkárnő ötödik helyettesét:

— Kézit csókolom . . . Odakinn elromlott a tartály .. : ha lehetne

— Ünjuk már magát Izéké úr! — förmedt rá a titkárnő ötödik helyettese. — Egyébként a papírkosárban talál használt indigót.. .

Dulácska finom tépést csinált az ingéből, és öntevékenyen megcsinálta a tartály tömítését. Mire készen lett, pont benyitott a hivatalsegéd hetedik helyettese. Dulácska vigyázzba állt és jelentette, mi történt.

— Na látja, fiam, mégiscsak lehet magát használni valamire! — mondta a hivatalsegéd hetedik helyettese. — Ezzel szemben jobban vigyázhatna a ruhájára.

Azzal a hivatalsegéd hetedik helyettese barátságosan Dulácska nadrágjába törölte a lábát.

30