Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Moldvay Győző: Szerette az igazságot - Gerelyes Endre: Történet Wilhelm Horovitzról, aki négy óráig férfi volt

-— Nem jó — kritizált Elsa — ásd arrébb, és menetelesen, Horovitz. És legyen nálad valami ereklye. Nem lesz ilyen feleséged soha.

Egy ezüst szelencét megtöltött a drága porral, és nyavalyatörősen elmenekült hazulról. Beült a Zöld Kutyafejbe. Ott felállt egy vörös, szakállas férfi, odajött és eléje tett egy üveg rozsolist.

— Gustav Riebstein vagyok, és ezt idd ki, Horovitz!

Horovitz halálra vált.

— A foglalkozása, azt mondja gyorsan.

— Madárcsízelő — hangzott a vigyorgó válasz.

— Hol? — rikoltott Wilhelm kétségbeesetten.

— A Férchegységben!

— Én vagyok! — makogta fehérszájú Horovitz.

*

— Keveset ittál, Horovitz.

— Mindet én ittam meg. Nincs is üveg. Azt is megittam.

— Igyál csak, Wilhelm. Hogy van a feleséged?

— Itt hordom a keblemen, hogy együtt legyünk mindig.

— Gyűlölted őt? Horovitz.

— Ne hívj Horovitznak. Nagyon szerettem, Gustáv.

— Nem azt kérdeztem. Azt kérdeztem, gyűlölted-e?

•—• Gyűlöltem.

— És most mi van?

— Bánkódom és felmorzsolódom a bánatban, barátom.

— Nem azt kérdeztem, hanem, hogy mi van?

— Most is rágja a májam. Este eljön, karattyol, szekíroz. így a sír, meg úgy az emlék. Megdöglöm mellette, s most sincs nyugtom. Rászoktatott a tubákra, most is tubákolok, pedig utálom. Főkönyvíró lettem, pedig én madarakat szerettem volna csízelni. Nagy terveim voltam, óriási csízelésekről álmodoztam, a Fércben.

— Utálatos nőszemély volt, ugye?

— Csodálatos asszony volt, Gustav.

— Hülye vagy. Folytasd.

— Megnőtt mellette a hasam, meghíztam, pedig erős és sovány szerettem volna lenni, mint a farkas.

Riebstein nevetett, s fejével megütötte a gerendát, hogy remegett a ház. A két szelence egymás mellett feküdt. Felnyitotta őket, a körmeivel beletúrt. Kiöntötte mindkettőt az asztalra.

— Intézd el Elsát, Wilhelm. Ha jön, tüsszents a képébe. Én így egy nürnbergi szegkovácsot tettem ártalmatlanná.

Horovitz megdermedt.

— Tubákoljam fel a feleségemet?

— Tubákold fel! Így!

— Jó?

— Pocsék. De itt az elv a fontos.

— Ahogy parancsolod, Gustav.

— Nem parancsolok. Itt se vagyok.

Horovitz szilajon tekergette az orrát. Oroszlán Horovitz óhajtott lenni. Tele- töltötte az orrát és feszülten várt.

— Egészségedre, édes barátom, Oroszlán Horovitz!

— Egészségedre, édes barátunk, Oroszlán Horovitz!

28