Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt?
Dr. Márton Miksa ügyvéd az első magyar színpadi kiadó volt. A legokosabb, legszellemesebb, legmulatságosabb és egyben a legcsúnyább emberek közé tartozott. Első felesége, Harmath Hédi, a Vígszínház egykori kiváló naivája révén Heltai Jenő sógora. Hárman együtt: Molnár, Heltai és Miksa, akit mindenki Miskának nevezett, ellenállhatatlanok voltak. Testvéri barátság fűzte Max Reinhardthoz, a magyar származású nagy német színpadi rendezőhöz, aki mielőtt Salzburgban leopoldkroni kastélyát megvásárolta volna, előbb őt kérdezte meg, hogy megvegye-e, mivel egész vagyonát kellene belefektetni. A tanácskozás vége az lett, hogy vett hozzá némi földet is, amelyen fivére gazdálkodott, és annak jövedelméből fenntartható lett a hajlék, ahol a világhírű Festspielék — azaz a Salzburgi Ünnepi Játékok vendégeit fogadta. Ezzel szemben Miska, mielőtt engem elvett volna, ugyancsak kikérte barátja tanácsát. Fényképemet küldte neki, hogy megtudja, helyesli-e a lépését. így lettem a felesége. Az esküvő 1919-ben volt. Ez a dátum nemcsak nekem jelent maradandó emléket, hanem a történelem is új fejezethez érkezett az 1919-es forradalommal. Barátaink — tekintettel a főváros élelmezési nehézségeire — az esküvőnkre ajándékként csirkét, szőlőt és hasonlókat küldözgettek, ami akkor óriási kincs volt. Abban az időben játszottam Molnár Ferenc Liliom című darabjában Marikát Csortos Gyula, Varsányi Irén és Tanay Frigyes társaságában. Az egyik előadás előtt a színpadon Kun Béla jelent meg: forradalmi beszédet tartott a közönségnek. Távozásakor barátságosan üdvözölte a színészeket, akik jelmezbe öltözve hallgatták a színfalak mögött. Fején még látszottak az alig behegedt sebhelyek: bántalmaztatásának nyomai. Nagy foltok hiányoztak az egyébként rövidre nyírt hajából. A „Liliom” kétszáz előadást ért meg. Ez már felújítás volt. Korábban, az 1909-es premieren Hegedűs Gyula, Varsányi Irén és Harmath Hedvig játszottak, de akkori a kényes lipótvárosi közönség előtt nem volt sikere a kedves cselédtörténetnek. Csak huszonöt előadásig jutott el. Molnár legnagyobb sikerű darabjai közé tartozik a „Liliom” és az „Ördög”. Mindannyiszor Varsányi volt a női főszereplő, akinek idővel én kaptam meg egy-egy szerepét. Többek között az „Ördög”-ben és a „Hattyú” című darabban is. Az első Molnár-premieren Reinhardt rendezésében a „Riviera” című darab volt; kis bolti leányt alakítottam. Reinhardt ugyanis a premier előtt egy héttel átvette a rendezést. Ennek a darabnak sehol a világon nem volt sikere, pedig az ötlet zseniális. Molnár a mi lakásunkban olvasta fel a művét ■—• jelen volt még Bárdos Artur, a Belvárosi Színház igazgatója, aki a Renaissance Színházban adatta elő a színdarabot 1926 telén. Az uram, aki szakember volt ezen a téren, úgy nyilatkozott, hogy hiányzik a harmadik felvonás, és így, ebben a formájában kétséges lesz a siker. Molnár viszont, aki nagy ismerője volt a színpadnak, de ugyanakkor makacs és hiú, ragaszkodott ahhoz, hogy: — A közönségnek így kell elfogadni! Az uramnak lett igaza, aki állította, hogy a téma befejezése nem kielégítő, A mű csak huszonegy előadást ért meg, ami egy Molnár-írásnál nem jelentett sikert, holott az előadást a szerző is, a rendező is kitűnőnek találta. A ,,Riviera”-t a bécsi Josefstädter Theaterben mutatták be előbb, Darvas Lilivel a főszerepben. Az itteni bemutató után Molnár Ferenc így nyilatkozott a Színházi Élet-ben: Írja ki szerkesztő úr — jól megnyomva a tollat. —, hogy a budapesti előadástól el vagyok ragadtatva... A budapesti sze18
