Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - VÉSŐ - PALETTA - A Hevesi Szemle Galériája: Bemutatjuk Herczeg Istvánt
® A Hevesi Szemle Galériája Bemutatjuk Herczeg Istvánt Grafikáival legutóbb a jubileumi kiállításon találkoztunk. Akkor azok a portrék, azok humora, a belőlük áradó jellem- és emberismeret lepett meg minket, amiket egy kisebb közösségről rajzolt a művész. A jellemző és jellegzetesen fiatal munkásarcokat körülvette egy megjátszott ünnepélyesség, hiszen akár csak egy érettségi tablón, kalligrafikus pontossággal oda voltak kanyarintva a nevek és becenevek. Mint az jókedvű társasághoz illik. Ezek a most közölt grafikák másik Herczeg Istvánt mutatnak be. Itt nyoma sincs a kedélyességnek. Innen a közösség melege mintha ki lenne re- kesztve. Itt a magány uralkodik, azok az élmények, azok az álomszerű látomások, amelyek a grafikust kísérik. Nem először vesszük észre, hogy az általa ábrázolt világban rétegek, vonulatok vannak. S ezek egymásra épülnek a térben, és — gondoljuk — az időben is. Mintha a gyermeki rácsodálkozás keveredne itt azzal a félelemmel, amely eltölti a már felnőtt művészt; azt, aki már másképp látja az őt körülvevő tájat. Más, új összefüggéseket vesz észre. S amíg felismeri ezeket, riadtan veszi számításba, hogy ő is, meg a többiek is, akik ebben az időben és ebben a térben bandukolnak, mennyire kitaszítottak — valahonnan. A föld mélyétől a levegő-égen át a kiismerhetetlen magasságokig ott bujkálnak az események, történések, amiket fel kellene térképeznünk, meg kellene ismernünk, a nehéz és fontos tapasztalásokban. De nincs időnk semmire, s mire valóban észbevennénk az eltűnő látványo- kat-látomásokat, máris odavan az a belső kényszer, amely becserkészné mindazt, amit talán miattunk játszik le színházszerűen ez az élet. Régóta izgatja a művészt az idő, az ember és a technika viszonya. Itt is, nem egy grafikáján falusi életkép fölött kétfedelű repülőgép húz el a táj felett, s fölötte rakéta köpi ki elhasznált üzemanyagát. Távol a Nap vagy a Hold látható, amint figyeli ezt az egész földi nyüzsgést-mozgást, ami számunkra éppen most beláthatatlanná váló távlataival tűnik félelmetesnek. De
