Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Pogány Ö. Gábor: Képzőművészet - vizuális kultúra
dés látott napvilágot, ám a kibontakozás útjai-módjai még mindig bizonytalanok. Régebben, a problémákat kikerülő dogmatikus időkben az ilyen esetre kész volt a kórisme: ideológiai zavarok tükröződnek az új nemzedékek intellektuális, szemléleti, etikai felkészítésének hiányosságaiban, visszahúzó erők, netán ellenséges tendenciák gátolják a fejlődést. Mivel a szólásszabadság, a szellemi nyitottság korában anakronisztikusnak, konzervatívnak minősül az efféle leegyszerűsített ítélet, voluntarista verdikt, ezért általánosítás helyett a félresiklás okait, a kúsza folyamatok eredőit, a vargabetűk indokait ajánlatos felderíteni. Bizonyos persze, a szélesebb összefüggésben jelentkező, terjedő hibás nézetek, divatos elméletek is közrejátszanak abban, hogy az őszinte igyekezet, a meggyőződéses fogadkozás is vakvágányra viszi a sürgetőnek vélt reformokat, a halaszthatatlannak tűnő kiigazításokat, végül azonban az egyes részletkérdések alapos elemzése, tárgyilagos körültekintéssel készülő mérlegelése segít kialakítani a bajok kiküszöbölésére összeállított ígéretes menetrendet. Az egyik ilyen részletkérdés már sok vihart kavart fel, s ez a rajztanítás helye a közoktatásban. Ankétok, brosúrák, magisztrális értekezések foglalkoztak tantervi jogainak helyreállításával, vagy éppen közvetlen szükségességének kétségbevonásával. Érdekes, hogy a rajztudás igényét a társadalom- tudományok képviselői se hangoztatták oly hevesen, mint a műszakiak és az orvosképzésben érdekeltek. A térben elhelyezkedő formákat rekapituláló emlékezőképesség kiművelése nélkül mérnökök, anatómusok aligha tudnak eleget tenni feladataiknak. A turbinák, a reaktorok, a hírközlő berendezések, az épületek akszonometrikus ábráinak megszerkesztése, leolvasása a látásmechanizmus informatív tévedhetetlenségét feltételezi, a csontok, az izmok, a vérerek alakzatai csupán a szem megfelelő iskolázottságának a birtokában jegyezhetők meg. A hiteles képzetek egyezményes jelentésének elterjesztéséhez rendszeres vizuális stúdiumok szükségesek, a gépi felvételek, a mikroszkópok nem helyettesíthetik az észlelés biztonságát, mert a segédeszközök segítségével kiemelt látvány értékeléséhez is nélkülözhetetlen az érzékelés kontrollja. Sokan a műegyetem, az orvostudományi fakultás professzorai közül, szakközépiskolák, a technikumok, a nővérképzők oktatói ugyancsak veszélyesnek tartják a vonatkozó pályára készülő fiatalok rajzkészségének elsorvadását. A művelődéspolitikai ellentmondások dolgában tájékozatlanok bizonyára csodálkoznak azon, hogy a rajztanítás társadalmi szerepének megítélésében főként a képzőművészeti élet illetékesei között nincs meg a megoldást kereső összhang. Azok, akik a modernséget, az avantgarde-ot egyoldalúan értelmezik, ódzkodnak az ábrázolni tudó tehetségektől, mert a fantázia szárnyalása ellenségének tekintik a szabadkézi rajzban elsajátított jártasságot. Az alkotóerő megnyilatkozásának jellegéről elterjesztett misztikus magyarázatok kétségbevonják a hagyományos szakmai módszerek létjogosultságát, idejétmúltnak hiszik a klasszikus nagyok ujjgyakorlatait, feleslegesnek érzik a hosszú éveken át rendszeresen szívósan folytatandó rajztanulmányok abszolválását, a pálya végéig nap nap után, szünet nélkül vázlatozó, studírozó, skálázó, jegyzetelő, krokizó tevékenységet, a munkában levő művek részleteinek előzetes kidolgozását, a bonyolultabb kompozíciók érlelését. Az előkelőbb szekták varázsszava a kreativitás, ami az újat akaró, az eredetiségre törekvő becsvágy érvényesítését jelzi, azt, hogy a kiválasztottak, a hivatottak, a felkentek olyan valaminek a megteremtésére képesek, amire másnak még nem volt 53
