Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Szecskó Károly: Tudós a katedrán
Tudós a katedrán Papp István nyelvészprofesszor hatvani évei A felszabadulás előtti évtizedek szép, s ma is megszívlelendő gyakorlata volt, hogy egyetemi professzoraink jelentős része tanári pályáját középiskolákban kezdte el, ahol sokszor egy-két évtizedet is eltöltöttek. Az oktatás-nevelés során szerzett sokszínű tapasztalataiknak azután óriási hasznát látta a felsőfokú oktatás. Ezek a nevelők már középiskolai munkálkodásuk évei alatt elkezdték a tudományos búvárkodást is, s így váltak igazi tudós-tanárokká. Közülük való volt dr. Papp István nyelvészprofesszor, aki az 1930 és 1936 közötti években a hatvani gimnáziumban tanárkodott. A kiváló tudós életének ez a periódusa még nem ismert a neveléstörténészek előtt. Ezért ragadjuk meg most az alkalmat, s törlesztünk az adósságból. 1901. szeptember 12-én született, a megyénktől távol fekvő Kisvárdán. Nagyon szegény, tízgyermekes családból származott. Elemi iskoláit szülőhelyén végezte. Tanítójának, sőt az iskola igazgatójának is felkeltette figyelmét az éles eszű fiú. Az ötödik elemi befejezése után szerencsére sikerült szüleit meggyőzni arról, hogy nagyon tehetséges gyermeküknek tovább kell tanulnia. Ők fizették ki az első tandíjat is. A helyi gimnáziumba iratkozott be, ahol tanulásának költségeit részben ösztöndíjából, másrészt pedig a gyengébb diákok korrepetálásáért kapott pénzből fedezte. Már középiskolás korában tudatosan készült a tudományos munkára. Nyelveket tanult, s elmélyülten tanulmányozta a nyelvészeti, az irodalmi és a filozófiai műveket. 1920-ban tett érettségi vizsgát, s még ugyanebben az évben a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészettudományi karán kezdte el a magyar—német szakot. Egyetemi hallgatóként fordult egyre jobban érdeklődése a nyelvtudomány felé. Mestere, Pápay József híres finnugor nyelvész- professzor volt. Ő vezette be e tudomány rejtelmeibe, s az ő indítványára kezdett el foglalkozni már ekkor, későbbi kedvenc stúdiumaival, a mondattannal és a nyelvlélektannal. Oktatói pályáját 1926-ban szülővárosában kezdte el, mint óraadó, majd helyettes tanár. Innen Sopronba, s ezt követően pedig, 1930-ban, a hatvani gimnáziumba került. Mielőtt itteni időszakát végigkövetnénk, célszerű a helyi intézmény rövid bemutatása. A város vezetői és lakossága már az első világháború előtti években küzdött egy helybeli középiskola megszervezéséért. Anyagi fedezet hiányában azonban törekvésük ekkor még hajótörést szenvedett. Az 1920-as évek rohamos gazdasági fejlődése, a növekvő kulturális igények ismét felszínre hozták e nemes elképzelést. Ekkor már a településnek körülbelül 16 ezer lakosa volt. A családok mintegy 30 százaléka állami, cukorgyári, uradalmi tisztviselő, szabadpályás értelmiségi volt. Jelentős a vasutasok, iparosok, kereskedők és a módos 49
