Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Pécsi István: Négyszemközt Gazsó Ferenc művelődési miniszerhelyettessel

Az önállóság jegyében — Jön a jogszabálykészítés korszaka. Milyen alapgondolatok szerint formá­lódnak ezek? — Teljesen új rendszert dolgoztunk ki, mert a régi, a mintegy nyolcszáz kitételt tartalmazó igen bonyolult és szinte áttekinthetetlenül bürokratikus volt. Célunk az, hogy az iskolát nemcsak szakmailag, hanem bizonyos tekin­tetben gazdaságilag is önállóvá tegyük, s belvilágának demokratizálásával az egészséges társadalmi kontrollt is biztosítsuk. Hadd jegyezzem meg mindjárt, folytatjuk a bevált gyakorlatot: a részletes elképzeléseket széles körű vitára bocsátjuk, s csak az így szerzett tapasztalatok, javaslatok révén körvonalazódik majd a végérvényes változat. — Indult — sokak indokolt óhaja teljesült ezzel — a technikusképzés. Mit várhatunk tőle, belépése orvosolja-e a hajdani bajokat? — Meggyőződésem, hogy igen. Az elhatározást megalapozott gazdasági igény szülte, s az érintett intézmények presztízse is növekszik valóra váltása révén. Az elsajátítandó ismeretanyag harmonizál a ma és a holnapok kívánalmaival. Ráadásul több formában valósulhat meg, azaz mellőzi a merevséget. Kísérleti aranyfedezete is van, ez akkor is igaz, ha az Ágoston-féle elképzelést csak öt—hat helyütt próbálták ki. Hiszek abban, hogy a valósághoz közelítettünk, s a végleges siker a kivitelezés mikéntjén múlik. — Rajtol az egységes, a komplex továbbképzés. Ügy hírlik, ez felszámolja a megelőző variációk üresjáratait, s nem vezet kudarctömeghez, mint a ré­gebbiek. — Arra törekedtünk, hogy az egyéves kurzusok magasabb színvonalat garan­táljanak, mint az alapképzés adott. Ez nem véletlen, ugyanis az effajta tu­dásgyarapítás az egyetemek és a főiskolák keretei között folyik, méghozzá kitűnően felkészült kollégák közreműködésével. Az sem közömbös, hogy bizo­nyos kedvezményekkel is jár, hiszen az érdekelteket hat hétre kivonjuk hét­köznapi munkájukból, hogy minden idejüket vizsgadolgozatuk írására fordít­hassák. Az sem érdektelen, hogy ezekben arról kell számot adniuk: a tanul­takat miként ültetnék át a gyakorlatba. Az anyagi méltatás sem marad el, az akadályokat sikeresen vevők ugyanis tetemes fizetésemelésben részesül­hetnek. Ügy vélem, felesleges hangsúlyozni, hogy ez mekkora ösztönzőerő. Ráadásul — s ez is nagyon lényeges dolog: az előbbrejutás egyik járható útja. — Létezik-e másik is, hiszen nem mindenkiből lehet szakfelügyelő, igaz­gató, így aztán jó néhányan — nem is indokolatlanul — zsákutcának tekintik ezt a pályát, ezt a hivatást. — Köztudomású, hogy a tavalyi bérrendezések bevezették a vezető pedagó­gusi minősítést. Ez olyan lehetőség, amellyel bárhol élhetnek, ha akadnak ar­ra érdemes nevelők. A 6300—13 000 forintig terjedő kategória kétségkívül vonzó, azaz a kiemelés nemcsak erkölcsi megbecsülést jelent. Azt reméljük, kívánjuk, akarjuk, hogy ilyen esetekben a nevelőtestületek véleménye legyen a mérvadó, azaz a helyi közvélemény számára egyértelműen megnyugtató dön­tés szülessen. — Információink szerint megkezdődik a tantervek és tankönyvek joggal sürgetett korrekciója. Milyen lesz, s mikorra zárul ez az akció? — Az 1978-ban kiadott dokumentumok, illetve kötetek még a hatnapos munkahéttel számoltak, később azonban polgárjogot nyert az állandó szabad­szombatos rendszer. Mondanom sem kell, hogy valamennyi bántó ellentmondás voltaképpen innen fakad. 1987-tel bezárólag fel óhajtjuk oldani ezeket. Nem 29

Next

/
Thumbnails
Contents