Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 4. szám - TUDOMÁNYOK - Bakos József: Nyelvi környezetvédelem - közelről
kifejező szerepének felerősítése is nevelő erő, de az úgynevezett „szép hang”, a kellemes orgánum csak színesítő tényező. A tanári beszéd nevelő hatása elsősorban abban nyilvánuljon meg, hogy a tiszta hangzásnak adjuk a kiemelő szerepet. Az itt-ott még jelentkező lelkendező intonálásról is le kell szoknunk. Az egyetemes magyar beszédműveltség fejlesztése, finomítása terén kiemelkedő szerepet kell, hogy vállaljon a mai színpadi beszéd hangzása is. Sajnos a harsányságban, a hangoskodásban nem kívánatos uniformizálódási folyamat indult meg színpadjainkon is. A célszerűtlen hangosság nem alkalmas arra, hogy a hallgatóságot a beszéd fegyelmére és tiszteletére nevelje. A feleslegesen megemelt hangerőt, a szinte kiabáló hangadást még a „lármás” színpadi látvány is felerősíti. A színészi beszéd kihat a közönség beszédműveltségének minőségi változására is. A mai színpadi beszéd természetellenes harsánysága is hozzájárulhat ahhoz, hogy szinte belenevelődjünk az átlagosnál hangosabb beszédnyelvezetek vállalásába, megszokásába. Közérzetünket is befolyásoló tényezőnek kell tekintenünk népünk beszédműveltségének színvonalát is. A körülöttünk egyre emelkedő zajszint is akadályoz bennünket abban, hogy beszédünk hangzásában egyformán tükröződjék az értelem és az érzés, s hiányozzék belőle a durva hangnem, amelynek árnyékában jól érzik magukat a trágár szavak is. Nagyon igaza van a költőnek: „Nemcsak gáz-, s füstfellegek / Szennyezik ám a mennyeket, / Szennyez a szó is, s úgy lehet, / Mi fontosabb: a szellemet, / Azért hát úgy beszélj velem: / Az is környezetvédelem!” (Kacsó Sándor: Egy szószaporítóra). Ezért a nyelvi és ízlésbeli környezetszennyeződésről, a nyers és ápolatlan beszéd elleni küzdelemről, a sunyi célzatossággal trágálkodó nyelvhasználatról külön is szólnunk kell. fáUHJ»» JiíiíUíi! Bakos József Kocsis Árpád: Az egri „Melegvíz” 83
