Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 4. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Szabó Péter: Négyszemközt Kocsis Alberttel

' Innen már egyenes volt az útja, csupán a háború hányattatásai okoztak némi törést. Budapestre került. Gábriel Ferenc lett a tanára. Neki, s későbbi mestereinek, Zathureczki Edének, Weiner Leónak rengeteget köszönhet.

— Nagyok voltak ők. Nemcsak szakmai szempontból, emberileg is. Általában minden felnőtt, aki engem gyermek- s ifjúkoromban körülvett, hatalmas szívvel, s biztos belső tartással volt megáldva. Erre felnőttként jöttem rá, amikor megismertem a Hegyeshalmon túli világot is. Szomorú, hogy ott menynyire nem szokás az emberek leikével törődni. Szerencsém az, hogy magyarnak születtem.

A „fényes szelek” korában eszmél. A nagy lelkesültség éveinek lendülete őt is magával ragadja. Bartók-kollégista lesz. A Zeneakadémián kilenc esztendőn át tanul. 1955-ben a bukaresti VIT-en ünnepelt muzsikus, előtte és utána zenei versenyeken állandó győztes. Liszt-díjat kap, majd elkezdődik az örökös utazgatások időszaka.

— Megviselt az a hajsza — mondja. — Családi életem csődjét hozta el a kétlakiság. Ez némileg csökkentette az örömöt, amit a koncertsikerek hoztak. Szerencsére a magánéletem rendbe jött, újra megnősültem, s most megint boldog vagyok.

— Miért nem települt végleg haza?

Volt ilyen tervem, de nem várlak vissza annyira tárt karokkal, mint hinné. Sokak számára „túl jó” politikai példa lett az esetem arra: lám, úgy is lehet az NSZK-ban élni, hogy az ember megőrzi magyarságát. És még valami. Kinn a zenei élet szervezése annyira racionális, hogy mentes az egyéni cívódásoktól. Nálunk nem így van. A szervezők rokon- és ellenszenvének sokkal inkább ki van szolgáltatva a művész, mint ott, ahol „áruvá” silányult.

— Azaz előnyei is vannak a kinti racionalizmusnak?- Természetesen. Egy ízben valamelyik japán menedzser ráakadt egy lemezemre, egy német üzletben. Megkérdezte az eladót, hogy ki az a szólista, aki az albumon játszik. A holtosnő elmondta neki, kiderítette a lakáscímemet is, s félórán belül megkötöttünk egy számomra igen előnyös szerződést. Budapesten még egy vígadóbali hangverseny részleteiről is több hetes viták folynak! Ezért is nem vállaltam sokáig budapesti szereplést. Magyarország számomra inkább a „vidék”.

Fanatikus kötődése megyénk zenei életéhez közismert. Világhírű pódiumokra hívták eredménytelenül, óm egri fellépést sohasem utasított vissza.- Nagyon szívesen szerepelek az Egri Szimfonikus Zenekarral. Csodálatos érzés, amikor ilyen alkalmakkor harminc éve ismert arcokat látok viszont. Meggyőzőbb számomra az olyan művészi magatartás, amit az egri együttes képvisel, mint a felszín csillogása. Példák ezrével bizonyítható, hogy két-három esztendős harsány „sztárszerepbe” sodort szólistáink kevésbé hasznosak, mint azok a kitartó emberek, akik a háttérben szürkén meghúzódva, évtizedeken át, rendületlenül dolgoznak. Engem nem a kirakat érdekel, hanem a raktár. Ott vannak az igazi értékek! — mondja, s ezzel búcsúzik, mert várnak rá a régi társak. Néhány óra múlva a pétervásári közönség élvezheti játékát. Reggel még meglátogatja idős édesanyját, s aztán: irány a határ, Kasselben vizsgára várják a tanítványai.

Tudjuk: visszajön!

Szabó Péter

72