Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Haffnerné Miskolczi Margit: A család szerepe a fiatalok munkára nevelésében
tartás szintjére enged következtetni. Iti jegyezzük meg, hogy a nevelés, mint a szocialista személyiség kialakításának folyamata, magában foglalja a különböző tevékenységrendszerek koordinációjának, együtthatásának szükségességét. A különböző területek között szoros összefüggés van, elválaszthatatlanok egymástól, és csak egymással kölcsönhatásban vezetnek a célkitűzések megvalósítása felé. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkára nevelés eredményessége kihat az egész személyiség pozitív alakulására, azaz az egész ember formálásának része. Ugyanakkor a neveléstörténet bebizonyította A. Sz. Makarenko (1888—1939) megállapítását is, miszerint: ..Annyi bizonyos, hogy a munka a vele párhuzamosan haladó képzés, politikai és társadalmi nevelés nélkül semmiféle nevelő eredménnyel nem jár, hanem semleges folyamat marad’. A munkára nevelés fő területe ugyan maga a munkafolyamat, de ennek más nevelési tényezőkkel is párosulnia kell (világnézeti, esztétikai, állampolgári stb. élménnyel), ellenkező esetben nem éri el a kívánt hatást. Pedagógiai tapasztalatunk tehát, hogy a szocializmus felépítésében alkotó módon részt vevő emberek nevelése bonyolult, egymással szoros kölcsönhatásban levő tevékenységrendszerek feladatainak megoldásával valósulhat meg. Ennek a bonyolult folyamatnak pedig igen fontos láncszeme a család. Az itt végzett munka, a szülők munkamorálja, munkáról, feladatvégzésről alkotott véleménye, egyszóval példamutatása igen nagy nevelő hatást gyakorol a család fejlődő, nevelődő tagjára. A tanulók válaszai, a velük íolytatott személyes beszélgetések megerősítették azt a véleményünket, hogy ott. ahol a szülők figyelemmel kísérik a tanulók iskolai tevékenységét, a fizikai munkavégzést, érdeklődést mutattak a teljesítmény, a munkakörülmény stb. iránt, növekedett a diákok felelősség- érzete, pozitívabb lett a munkához való viszony. Igyekezett a tanuló kivívni a szülők megbecsülését, elismerését, s ez igen kedvezően befolyásolta a munkateljesítményt. Ebben is megmutatkozik az a bőséges lehetőség, ami a családok, a szülök rendelkezésére áll a nevolőmunka eredményesebbé tételében. Komlósi Sándor megállapítását látjuk igazolódni saját vizsgálati eredményeink által, aki azt írta: ,,A családi atmoszféra tehát igen bonyolult, dialektikusán ható erők és ellenerők mezője. S végeredményben ez az atmoszféra alakítja a személyiséget, amelyben maga az adott személyiség sem elhanyagolható tényező.” A családi nevelés bonyolultságát, gyermekekre ható erők többirányúságát és összetettségét vizsgálati anyagunk még egy részletével szeretnénk alátámasztani. A diákok a betakarításban nyújtott teljesítmények alapján bérezésben részesülnek. Ezt a vizsgált személyek 62 százaléka tartotta fontosnak. Ez az arány évfolyamonként változik. Az elsőn 55, a másodikon 63, a harmadikon 75 és a végzősökön 73 százalék volt. Látható, hogy a pénzkeresést a harmadikos gimnazisták közül minősítették legtöbben lényegesnek, és következésképpen az ő teljesítményük volt az évfolyamok között a legmagasabb. A negyedikesek — bár életkoruk, fizikai teljesítőerejük, tapasztalatuk magasabb — kevesebbet teljesítettek a harmadikosoknál, de közülük kevesebben is voltak azok, akik a pénzkeresési lehetőséget fontosnak tartották. Az anyagi ösztönzés, ennek tudatos alkalmazása és elfogadtatása tehát sarkalló erőt jelent a teljesítmények növelésében. Felvetődött bennünk a kérdés, hogy azok, akik a pénzkeresést nem tartották fontosnak, rendelkeznek-e zsebpénzzel, vagy más anyagi forrással apróbb kiadásaik fedezésére. Felmérésünk alapján azt állapítottuk meg, hogy 34 százalékuk „elég gyakran”, másik nagy csoportjuk (31 százalék) „mindig kap, ha kér”. Rendszeresen jár 19 százaléknak, és nem számíthat erre 9 százalék. Ha ezeket az adatokat évfolyamonkénti bontásban is 6í>
