Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Vázlat Szalatnyay Józsefről
Dunabogtlányi lány Anyáin ban is nyomatékkai és tettekkel beszéltek a kiművelt fők a tudomány és esztétikum fontosságáról. Dénes Zsófiát és édesanyját az ötvenes években rajzolta meg. Több nagyhatású portrét festett, a már említett személyeken kívül Lengyel Józsefről, Nagy Lászlóról, Lyka Károlyról, Réíh Alfrédről, Fock Jenőről, Szakonyi Károlyról, Majoros Istvánról, Szele Kálmánról, Vilt Tiborról, hogy a csúcsként említsük-emlegessük azt a Kodály-portrét, amellyel a zeneszerző centenáriumát is ünnepelték, idehaza és külföldön egyaránt. A másolatát Moszkvába kérték. De a nők megfestése csaknem annyira érdekelte, mint a reneszánsz festőket. A Szibilla, a lányfejek, a Leány kecskével, a Bogdányi lány négy változatban, A dagasztó asszony az utolsó tíz esztendő termésének mesz- szevilágító darabjai, s arról vallanak, hogy az egyik leggazdagabb mai magyar festő-sorsra nyílik pillantásunk, ha a felsorolt művekre rámutatunk. A zajos hírverés mindig is elkerülte őt. Kicsit késetten, a Kodály-portré kapcsán jutott neki a Munkácsy-díj is. Nem könnyű — akár a pisztrángnak — néha az ár ellen úszni, divatok, az izmusok görcsös áradásában megmaradni a józan mérséklet, a lelkiismeret szabadságának olykor igen keskeny ösvényén. (fa-ba) 51
