Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pogány Ö. Gábor: Kurucz D. István festőművész
ja a helyét. A freskófestés technológiáját ugyanolyan jól ismeri, mint ahogyan a több mint fél évezrede elterjedt viasztempera eljárást, a gesso módozatait is kikísérletezte, az örökéletű táblaképek gipszalapozásának, felrakásának, színhű frisseségének a titkait is kifürkészte. Első nagyszabású feladatát az egykorvolt katonai akadémián oldotta meg, ahol a szabadságharc centenáriumára megfestette Kossuth Lajos verbunkját, egy sokalakos frízt, mely a népdalok hangnemében idézte fel a honvédek jókedvét, harci készülődését. Ez a nagyszerű falfestmény később a művészetpolitikai egyoldalúság áldozata lett. Kurucz csak tizenöt esztendővel később jutott újabb monumentális megbízatáshoz, most már lassanként többhöz is, egy vásárhelyi iskolában, majd a salgótarjáni rendőrklubban, a budai sportkórházban. Legjelentősebb eredményeit a pápai pártszékház szekkóján összegezte, mely a Tanácsköztársaság témájában a cselekményes, egyúttal jelképes figurális kompozíció érdekes változata, s amelyben a történelmi tények drámája és a belőle levonható etikai következtetés dialektikus dialógust folytat. A művészeti élet eltelt négy évtizedének zaklatott fordulatai közben is következetes tudott maradni. Nem mintha mozdulatlanságra kárhoztatta volna festészetét, inkább művészi nyelvezetének egyéni jellege miatt. Műveinek egyértelműsége tulajdonképpen szándékai tisztességét jelzi, azt a megfontoltságot, amelyik felelősségteljesen összegez, komoly hangon figyelmeztet, szolidáris együttérzésre indít. Mindezekért pedig 1950-ben az elsők között részesült Mun- kácsy-díjban, 1962-ben SZOT-díjat kapott, 1971-ben a Magyar Népköztársaság érdemes, 1978-ban kiváló művésze lett. Legutóbb hetvenedik születésnapján a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. A felszabadulás 40. évfordulóján pedig az új Kossuth-díjasok között lehetett olvasni a nevét. Külföldön is sok helyütt kiállított már, legnagyobb sikereit Olaszországban és Japánban aratta, ahol vannak olyan gyűjtők, akiknek a kollekciójában egy-két tucat Kurucz-kép is található. Sikerült neki azonban prófétává lennie saját hazájában. A műbarátok körében egyike a legnépszerűbb festőknek, amit az is tanúsít, hogy tanítványai, követői ugyancsak utat találtak a közönség szívéhez. Országszerte itt-ott vagy húsz tárlatot rendeztek Kurucz D. István képeiből, így Heves megyében is többet. Néhány éve a Gyöngyösi Galéria látta vendégül festményei értékes sorozatát, de a Hatvani Galériában is többször szerepelt, gyűjteményes anyaggal csakúgy, mint a tájfestészeti, a portréművészeti seregszemléken, melyeken többször díjat is nyert. Pogány O. Gábor 44