Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 3. szám - HAGYATÉK - Fülöp Lajos: Bemutatkozik a palócvilág

A GYÖNGYÖSI PIAGON

A gyöngyösi piacon Kukorog egy vénasszony, Tele kosár eleőtte, — Ugyan, ugyan mi leőte? —

Nagy a banya haragja.

Kosarába azt rakja; Ütyi-veri az urát,

Azé áru paprikát.

Képe fonnyadt vadóuka, Vigyorog mint a rouka, Ügy látom az ourárú Mérges paprikát árú!

Ne vegyetek beleiile,

Mebomlanátok teüle;

Ismeri egész Tarjány A vén asszony boszorkány!

(Gyöngyvirágok, 1854.)

De idézhetünk a Mátraalj gazdag mesekincséből is. Az alábbi közlés éppen egy tanulságos állatmese:

A FARKAS MEG A RÓKA

Eccer a farkas mid gondolt, mit nem, elment tyúkot lopnyi. Nagy vígann vitte hazafele a szajaba. Útközbe tanakozott a rókával.

— Honnan hozod ászt a kövér tyúkot farkas koma? — kérdeszte title a róka.

— Tarjanybú — felelte neki.

Ahoty kimondta észt a szót, kiesett a tyúk a szajabú. A róka se vöt rest, fokta a tyúkot, oszt el is tűnt vele.

A következő éccaka megint tanakozott egymással a farkas meg a róka. Mos meg a róka vót a szerencsésebb. Jó kövér tyúkot tartott a foga koszt.

— Honnan gyüsz róka koma? — kérdezi a farkas?

No a róka az sokkal okosabb vót. Összeszorította a száját, oszt úgymondta:

— Sómosrú.

Így oszlann nem is esett ki a szajabú a tyúk. A farkasnak meg mit vót mit tennyi, restelkedve hazaballagott.

(Lukács Annus, Gyöngyössolymos)

ZÁRSZÓ HELYETT

A társadalmi átalakulással, a műveltség emelkedésével a palóc néprajzi és nyelvjárási sajátosságok is egyre pusztulnak, tünedeznek. Ez természetes és szükségszerű folyamat. Kár is lenne siránkozni rajta, hiszen a történelem kerekét itt sem lehet visszafordítani... A táji értékek megőrzése és megbecsülése azonban kötelességünk. Amíg újító törekvéseinkben hagyományainkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz vagyunk hűek.

Fülöp Lajos

Szüret (dombormű a Mátra Múzeumban) (Nagy Béla rajzai)

38