Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - HAGYATÉK - Koncsos Ferenc: Lukács György, a magyar filozófus
s ekkor úgy látja, hogy megszüntetéséhez a cél a kultúra, a politika pedig pusztán eszköz. 1914-től érdeklődése fokozatosan a marxizmus felé fordult. Ügy értékelte, hogy ennek elmélete a legnagyobb jelentőségű a középkori kereszténység óta, de mivel csak szociáldemokratákat látott maga körül marxistákként, úgy érezte, az elméletből nem bontakozik ki mindaz, ami benne rejlik. Álláspontja ekkor még a romantikus antikapitalizmus, elvet minden kompromisszumot, de érdeklődése egyre erőteljesebben fordul tásadalomelméleti kérdések felé. Az 1917-es októberi forradalmat lelkesedéssel üdvözli, benne véli felfedezni a kapitalizmus feletti „utolsó ítéletet”. A civilizáció megmentőjét a proletáriá- tusban látja. Hozzá és a forradalomhoz való viszonyát ebben az időben az etikai problémák felé fordulás jellemzi. Fontos kérdésnek tekinti a demokrácia és diktatúra viszonyát, de az utóbbi kérdését pusztán etikai szempontból közelíti meg. A kommunizmusról kialakított képe is etikai racionalista, utópisztikus elemeket tartalmaz. Gondolatmenete szerint a gazdaság megváltozása önmagában nem hozza létre a kommunista társadalmat, az embereket is fel kell rá készíteni a neveléssel, hogy az osztálykülönbségek megszűnésének pillanatában megnyilvánulhasson a szeretet társadalma, a kölcsönös megértés készsége az emberekben. Elméleti fejlődésének útja 1918-ig Kanttól Fichtén, Hegelen át Marxhoz vezetett. 1918-ban útja Marxhoz véget ért abban a vonatkozásban, hogy eljutott a marxizmushoz, ugyanakkor útja Marxhoz elkezdődött, amennyiben további életműve állandó küzdelem azért, hogy a XX. századi marxista elméletet kidolgozza. Messianisztikus, helyenként utópisztikus nézetei nem akadályozták abban, hogy 1918-ban az elsők között csatlakozzon a kommunista párthoz, és élete végéig saját ügyének is tekintette a párt ügyét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Lenin elméleti és gyakorlati munkássága nem maradt hatás nélkül rá. A 20-as évek polgári filozófusai mindenáron azt igyekeztek bizonygatni, hogy Lenin csupán gyakorlati politikus volt. Ez az elmélet tevékenységében elleplezte azokat az elemeket, új tartalmakat, amelyekkel gazdagította a marxizmust. A marxizmus és leninizmus viszonyának kérdése szükségessé tette Lenin filozófiai munkásságának tanulmányozását és értelmezését. Lukács György Lenin. Tanulmány gondolatainak összefüggéséről című munkája volt az első olyan Nyugaton kiadott könyv, amely Lenin munkásságának értékelésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy ugyanúgy megértette a modern korszakot, mint Marx a kapitalizmus egészének fejlődését. Lukács Lenint világtörténelmi értelemben az egyetlen, Marxszal egyenrangú teoretikusnak tekintette. A leninizmust új fejlődési szakaszként .értékelte a materialista dialektika történetében. 1923-ban Berlinben jelent meg a Történelem és osztálytudat című könyve, amelyben kísérletet tett a proletariátus forradalmi mozgalma elméleti és szervezeti problémáinak tisztázására. A kötet 1919 és 1922 között írt tanulmányait tartalmazza. A mű a 20-as évek egyik leghatásosabb marxista műve volt. Olyan művet akart létrehozni, amely a proletariátus számára általános ideológiát képes nyújtani. Ezt a kötetét megjelenése után is és ma is újra vitatják. A viták és félreértések onnan származnak, hogy Lukácsnak volt ugyan egy hallgatólagos materialista álláspontja, de ezt nem fejtette ki. Hiányzik ugyanis a kötetből a munka elemzése. A legtöbbet vitatott kérdés, hogy hegeliánus koncepció az objektum és szubjektum azonosítása. Általános értelemben természetesen az azonosítás hibás, de Lukács e kötetben kizárólag a történelmi cselekvés szubjektumáról beszél. A történelemben a proletár vagy rabszolga nem 32
