Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Moldvay Győző versei

Moldvay Győző versei

Néhány hete jelent meg Moldvay Győző újságíró, költő, galériavezető, szerkesztő bizottsági tagunk új könyve, amely — ké* verses kötet után — ezúttal a 75 éve született, hovatovább feledésbe merülő jeles alföldi festő, a csaknem húsz éve elhunyt Kossuth-díjas Kohán György életének, küzdelmes művészpályájának állít emléket. A szerző 60. születésnapja alkalmából válogatást közlünk készülő újabb verseskötetéből.

Cudar idők

Párom lettél, én a társad, betyár lelt ma benned társat, lopó tolvaj, futóbetyár, kit a berek golyóval vár.

Kinek te vagy betelt éhe, bocsánatos menedéke,

sebén kötés, könnyű pólya, ajkán lázas esték csókja.

Társam lettél lombhullásban, társad lettem hófúvásban, cudar idők foga villan, tarts erősen karjaidban.

Kohán György sírjára

Szemed, ajkad lezárult, újjaid görcsét semmi törvény már fel nem oldja, befogadott a föld, e hamiskártyás szülő, aki megszabta mindig szűkös étked, italod rendjét, munkád hevét, formavilágát, de kimérte tested szögletes arányait, a hozzája vélt nyughelyei is.

És íme, ki sorsoddal, sebzett kezeddel a polgár, a nihil elleni lázadás tépett zászlaját szegezted a komoruló fellegeknek, most percről percre izmosán növekszel, három lépésnyi deszkaágyra taksált, s elföldelt életed kinyúl a fagyos mélyből, hömpölyög, árad, csattog és szárnyal már diadallal ezernyi jelben, lüktető ecsetvonásban, terpeszkedik egykor álnok vagy rokon szívekben, miket fellebbezhctetlen, csontos nagyságod és örököd teménytelen aranya, ékessége lassan egyformán lágy moll-ra hangol.

Bocsásd is meg a törpék törpeségét, számító sok kupec annyiféle mohó szándokát, vétküket magadban gyúrd össze a feléd tárt karok melegével, a néked szánt fészek szavával, felejtsd idők, emberek körömnyomát, a hurkokat, hisz satnyában fajtalan megannyi indulat, s mert egyszer talán az is rálel az emberítő csapásra, széles vállad, élted útja-példájára,

11