Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VÁLASZOL SZERKESZTŐ
tálamért vívott küzdelem. Ezt követi a szocializmus építése kibontakozását, a párton belüli torzulásokat, a hidegháborús politikát, az ellenforradalmat, majd annak leverését és a konszolidációt bemutató fejezet. Milyen újszerűén érdekes ma olvasni az MDP Központi Vezetősége 1956. március 12—13-i előadói beszédének és hozzászólásainak egy-egy részletét. A beszámolót tartó Rákosi Mátyás mondta akkor többek között, hogy „a marxizmustól teljesen idegen a személyi kultusz... Gátolja a kollektív vezetést, a pártdemokrácia fejlődését...” és ugyanott az egyik meghívottként felszólaló Kádár János a következő mondatait: „Rákosi elvtárs . .. azt mondta, hogy pártunk politikája minden tekintetben helyes ... Azonban én eltérést látok a Központi Vezetőség által kidolgozott helyes politikai vonal és annak valóra váltása között.” A III. fejezet a szocializmus építésének meggyorsulásáról, a szocializmus alapjai lerakásának befejezéséről ad számot. A kötet szerzője itt két lényeges elemet emel ki: a mezőgazdaság szocialista átszervezését, az ipar fejlődését és az ideológiai-kulturális nevelőmunka magasabb szintre emelését. Az utolsó rész a fejlett szocialista társadalom építését, az új programnyilatkoFurmann Imre: örülünk, hogy felkérésünkre verseivel jelentkezett szerkesztőségünkben. Azok véglegesen meggyőztek bennünket arról, hogy poétikus hangoltságú alkotó, akinek írásai közlésre érettek. Legközelebbi számunkban találkozhat költeményeivel. Kíváncsiak lennénk prózai munkáira is. Ha vannak ilyenek, kérjük postázzon belőlük címünkre. Sz. Balázs, Eger: — Magvas gondolatait ügyesen önti formába. Stílusérzéke, szerkesztőkészsége dicséretes. Javasoljuk, személyesen is keressen fel minket, hogy az esetleges publikálással összefüggő kérdéseket megbeszélhessük. B. József, Budapest: Újabb küldeményei között akadnak figyelemre méltó sorok, mégsem biztatnánk arra, hogy a líra művelésére áldozza bizatot tartalmazza, és elkalauzolja az olvasót napjaink történetébe, sőt előre elénk vetíti a jövő feladatait is. Az MSZMP Központi Bizottság XIII. kongresszusának irányelveiből való részlet zárja e kötet dokumentumait. Az utolsó két egység arányaiban mesz- sze eltér az előző kettőtől. A szerző szándéka egyértelmű. A távolabbi múlt idézésére törekszik inkább, hiszen ismereteink, emlékeink itt lényegesebben halványabbak. Örömmel üdvözöljük dr. Fodor László dokumentumkötetét, amely minden bizonnyal tömegek számára jelent majd igaz olvasmányélményt, s pedagógusainknak nagyszerű forrásanyagot, politikusainknak hivatkozási alapot. Elismeréssel szólunk a nagyszerűen válogatott, kiváló minőségű képanyagról, a szerkesztésről, amelynek szerencsés módszere a képek és a szöveg arányos elosztása. Köszönet a szerzőnek és a kiadónak, hogy megajándékoztak ezzel a kötettel, amely hiteles dokumentumokkal igazolja, hogy „a medvesi harang nem zúgott hiába, akkor, negyven évvel ezelőtt. Élni tudtunk a szabadsággal.” (nagy) e Válaszpl a szerkesztő zonyára kevés szabad idejének tetemes részét. Higgye el: az Ihlet csak kacérkodik önnel, s rögvest máshoz pártol. Magára hagyottan aztán ilyen sorok kerekednek ki tolla alól. „Anyám itt ücsörög, Árva kanalából a leves kilötyög, mielőtt szikár szájához érne. Fölöttem virraszt az éhe.” (Rövid strófák) Hát ez bizony minden, csak nem a Parnasszus ... V. László: Kitartása, csakazértis közléskényszere szinte példátlan, a baj csak az, hogy a mennyiségi rekordoktól olyan messzire esik a minőségi szint, mint Makó Jeruzsálemtől. A kötelező udvariasság — ez nem formális, hanem bensőből fakadó 92
