Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Homa János: Az ellentmondásos negyvenesek
Az ellentmondásos negyvenesek A negyvenesek önzőek. A negyvenesek önzetlenek. A negyvenesek gőgösek. A negyvenesek alázatosak. A negyvenesek alkoholisták. A negyvenesek absztinensek. A negyvenesek nagyon szeretik az újat. A negyvenesek mindenben ragaszkodnak a hagyományoshoz. A negyvenesek tudnak viselkedni. A negyveneseknek fogalmuk sincs arról, hogy hogyan kell viselkedni, mert a negyvenesek mindent tréfának vesznek, de mindent komolyan gondolnak. Mennyi egymásnak ellentmondó ítélet. .. Pedig mindezek jellemzőek a negyvenesekre. Leginkább pedig az ellentmondásosság. A „kétszólamúság” gyökerei az életüket meghatározó történelemben találhatóak. Mert a negyvenesek mindenről lekéstek. A második világháborút gyermekként szenvedték végig. Groteszknek tűnik, de a pusztítást, a világégést ők érezték át mégis a legjobban, hiszen szüleiknek nem volt idejük belegondolni mindabba, ami körülöttük történik. Aztán amíg a felnőttek az újjáépítésen szorgoskodtak, a gyerekek kívülállóként csodálkoztak rá a bolond világra, „miért kellett mindent a földdel egyenlővé tenni, ha úgyis visszacsinálják . ..” Az ötvenes éveket az iskolapadban töltötték. Mindent úgy tettek, ahogy a felnőttektől látták. Aztán csalódniuk kellett az idősebbekben. Ennek az évtizednek a végén kezdik el keresni sajátos arcukat, de hogyan találják meg önmagukat, amikor tágabb környezetük is változóban, átalakulóban van? Milyen hatásokat építsenek be embereszményükbe és milyeneket rekesszenek ki? Kik legyenek a példaképeik? Hogyan öltözködjenek, hogyan szórakozzanak Mi az, amit illik megőrizni e nemzet múltjából, s mit vehetnek át külhonból? A „Coca-Cola mámorában fetrengő amerikaiak” rock and roll-őrülete nem túl veszélyes-e, ha „begyűrűzik”? Megannyi kérdése útkeresésüknek. A legtöbben a Nyugat-majmolás és a táncórák helyett a tanulást, a munkát választották. De hamarosan rá kellett ébredniük arra, hogy a munkahelyeken is csak afféle statisztaszerep jutott számukra. Ugyanis vezetőik — a mai ötvenesek, hatvanasok generációja — féltve őrizték helyüket, hogy ne vehessék azt el tőlük a már nappali egyetemeken végzett, diplomával rendelkező akkori húszasok. S miközben családot alapítottak, s az ifjúsági mozgalomban aktívan tevékenykedtek, észre sem vették, hogy az őket követő tinédzserek sokkal fesz- telenebbül élnek, mint ők. A kisebbek valami újfajta zenét imádtak, amit 88
