Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: A katedra bűvöletében
mányokkal rendelkező diákszínjátszás Egerben?) Számos tanárunk adott ösztönzést arra, hogy pedagógusok legyünk, kövessük példájukat. Családunkból elsőként így indultam el egyetemi felvételire. Sikerült. * Akkor fedeztem fel először igazán városom szépségét, amikor egy időre Debrecennel cseréltem fel és csak látogatóként jártam haza. Négy éven át egy középiskolai tanári szakot végeztünk, munkánk mégis lekötötte mindennapjainkat, beleértve a szombatokat is. Komolyan vettük a felszólítást: tanulni! Függetlenül attól, hogy mikor volt óránk, nap mint nap 8 előtt már az egyetemen voltunk, és a 21 óra utáni csengetés indított haza. Haza? A kollégiumban, szálláshelyünkön 18 hallgatótársammal voltam egy szobában és a felsőbb évesek azt tehették velünk gólyákkal, amit Nyilas Misivel annak idején. Az egyetem azt is jelentette számomra, hogy számos pedagógus egyéniséggel ismerkedhettem meg. Dr. Jausz Béla, dr. Juhász Géza, dr. Papp István, dr. Durkó Mátyás . . . személyiségével való kapcsolatom egész életre szól. Tengernyit olvastunk, rengeteget dolgoztunk. Szabad időnk alig volt, ha volt, a könyvtárban talált, vagy filmet néztünk az auditórium maximumban. A pedagógussá érlelődés folyamatában sokat jelentett, hogy feladatként kaptam szakérettségit végzett évfolyamtársaim korrepetálását, illetve az a tény, hogy II. éves koromtól kezdve kitüntetésként intézeti tag lehettem. A kötelezőek mellett több speciálkollégiumot hallgattunk. Sorsomat szinte megpecsételő volt a népművelés elméletével való találkozás. Mi kezdtük, akkor, ott, Debrecenben, dr. Durkó Mátyás és dr. Kovács Kálmán irányításával. A minisztériumi bizottság előtt sikeres vizsga alapján az itt kapott oklevél megelőzte a tanári diplomám. A mozgalmi munka nélkül az 50-es évek elején el se lehetett képzelni az egyetemi életet. Kultúr ősként dolgoztam, tagja voltam a Gulyás György vezette egyetemi énekkarnak, és én voltam a hallgatói irányítója az egyetemi színjátszó csoportnak. Ez utóbbi sikerét jelzi, hogy életemben először és utoljára, mint a legjobb egyetemi színjátszó együttes tagja, szerepelhettem a Blaha Lujza téren álló Nemzeti színpadán is. Szívesen emlékszem vissza ugyanakkor azokra a vasárnapi „turnéinkra”, amelyek Debrecen tanyavilágába vezettek. Szerkesztett irodalmi műsorokat mutattunk be, elsősorban a termelőszövetkezetek névadóit, Csokonait, Móriczot akarva megismertetni a tagokkal. Nagy élmény volt a szép szóra éhes emberekkel való találkozás! Közben írogattam az egri és a debreceni lapokba, az Egyetemi Ifjúságba, III. éves koromban már TIT-előadásokat tartottam. 1953 gólyabálján ismerkedtem meg feleségemmel, kivel az egyetemi tanulmányaim befejezve kötöttünk házasságot. Debrecenben telepedtünk le. Nagyon szépen indultunk. Párom a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium tanára lett, én előbb a debreceni járás, majd a megyei tanács művelődési osztályán dolgoztam. Közben újra egyetemi hallgató lettem, levelezőként végeztem másik szakon. Szép, kétszobás lakást kaptunk Debrecenben. Igaz családi boldogságot jelentett életünk folytatója, fiunk megszületése, majd hazaköltözésünk. * 61
