Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pogány Ö. Gábor: Emlékek, tanulságok
a kerámia megújulásának élharcosai közé ekkor léptek Hódmezővásárhely főiskolai telepének fiataljai. Ők már 1954-ben nyilvános vitába keveredtek a szocialista realizmus hivatalos szóvivőivel, s ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt 1959-ben megjelent Művelődéspolitikai irányelveinek a közreadása után joggal érezhették, hogy a szükségszerűen bekövetkezett események logikája hitelesítette meglátásaikat. Kiterebélyesedett a helyi műhelyek rendeltetése, a hajdúsági, a sóstói, a nagyharsányi, a nagyatádi, a kecskeméti és a többi munkaközösség már határainkon túli kapcsolatok kiépítésén is fáradozhatott, képzőművészeink nemcsak mint turisták, de mint kiállítók is eljutottak külföldre, s élményeik, tapasztalataik felbátorították őket további merész ötletek felvetésére. A fővárosi rendezvények mellett a képzőművészek területi szervezeteinek iniciatí- váira vidéken is országos tárlatok nyíltak, majd az egyes műfajok helyzetének felmérésére tekintélyes beszámolók sorozata vált rendszeressé. A vásárhelyi őszi tárlatokhoz felzárkóztak azok a kiállítások, melyeket egy-egy országrész művészeinek a műtermeiből gyűjtöttek össze a szervezők, ekként rendezték soraikat a dél-dunántúliak, az észak-magyarországiak, az alföldiek stb. Miskolc a grafikai biennálék otthona, Szegeden időnként a táblaképfestők gyűlnek össze, Szolnok az életképeknek ad otthont, Siklós meg a keramikusoknak, Kecskemét a tűzzománc művelőinek, Szombathely a textileseknek és így tovább. Heves megye a közelmúltban lett a képzőművészetek felvonulásának színtere. Az egri akvarelltriennálék nemzetközi hírnévre tettek szert, s egyúttal a tizenkettedik órában mentették meg az egyik legizgalmasabb festészeti ágat az elsorvadástól. Gyöngyös arról nevezetes, hogy hozzájárul elhunyt neves mestereink hagyatékának a megóvásához, Herman Lipót, Diósy Antal után Biai Főglein István, Börzsönyi Kollarits Ferenc, Pártay István és mások életművének posthumus értékeléséhez. Sirokra vár Borics Pál örökségének az ápolása. Külön fejezet illeti a Hatvani Galéria történetét, életrehívásának, talpraállásának, bővülő közművelődési befolyásának krónikáját, azt, hogyan segítette elő a jelenkori realizmus időszerűségének a megértését, s hogy tematikus kiállításaival, pályázataival miként tudta lélegzethez juttatni a tájfestőket, a portré műfajának művelőit. A képzőművészet léleknevelő, kedélyformáló, műveltségterjesztő fontosságát a kiállítóhelyek térnyerésével sikerült széles körben tudatosítani. Ennek a folyamatnak diadalmas jelképe a Szombathelyi Képtár ez év február 20-i megnyitása. Ez a részint társadalmi összefogásból felépült intézmény, mely a múzeum és galéria funkcióit a szocialista művészet hagyományainak ápolása és jelenének támogatása céljából teljesíti, a kultúra iránti fogékonyság terjedésének bizonyítéka. Áldozatkészség, szíves érdeklődés, cselekvő együttérzés áll őrt képzőművészeink munkássága mellett. A tisztelők, értők, sorsvállalók növekvő tábora sarkallja erőfeszítéseiket, hogy hivatásuk gyakorlása országépítő tényező legyen. A gazdagodás, a változatosság, a minőségi tökéletesedés biztató tünetei mellett hiba lenne az összképet túlontúl rózsaszínűre festeni. Tíz-tizenöt esztendeje a művészet nemes erényeire rombolóan ható tendenciák is vezérszólamot igényelnek az agórán. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez azért van, mert a szellemi szabadságot, a szókimondást nem veszi körül gyanakvás. Inkább arról van szó, hogy a sokat reklámozott nyitottság nem 54
