Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Jobbágy Károly versei

Erről a plakátról a hazatérők mit sem tudtak, nyugodt lélekkel szekereztek hazafelé, s oszlottak szét az erdei utakon, ki-ki a maga tanyája felé. Elváláskor az egykori szakaszvezető megkérdezte K. Nagyék Anti fiától:

— Hát a nénéd, Margit?

— Köszönöm kérdését, kedves Bandi bátyám, megvan a maga csendességében. Leginkább varrogat.

— Mondd meg neki, hogy tiszteltetem.

— Megmondom, Bandi bátyám, feltétlenül megmondom! — kiáltotta vidáman Anti. Aztán megcsapkodta a két ló farát, és hazanyargalt. Otthon megmondta nénjének: Bandi bátyám tiszteltet!

Margit elmosolyodott.

Így kezdődött a történet, amelynek eredményeként nem is nagyon sokára a világra jöttem.

(Vége)

Csak tavasszal

ne vigyenek

kivégezni,

amikor a virág, s rügyek, mind tengernyi,

Amikor a füvek (őrült rákos sejtek)

sokasodnak s libegő, fült lázuk terjed;

apró dárdák verik át a fagyos földet és a tél szürke világa egyre zöldebb.

JOBBÁGY KÁROLY:

Csak tavasszal...

(PETŐFI STÍLUSÁBAN)

Jaj, csak akkor ne vigyenek akasztásra,

ne kössék be e két szemet, hogy ne lássa ...

Szelíd vagyok, ölni sosem lennék képes.

De pár szavam elég egy jó zendüléshez,

és ha ezért valaha is felkötnének,

ne tavasszal! ősszel, télen haljak én meg.

Vigyázz! Ha megcsókolsz és én megölellek,

— azt vállalod: Ott állsz a koporsóm mellett.

Szerződés

Lehet, — gondolatban csak, de ott kell lenned, mert cipelsz magadban (tanúja tüzemnek).

32