Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: A gyöngyösi munkásmozgalom története II.
Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége Helyi Szervezete, amely 1951 május végén már majdnem 3 ezer tagot tömörített. A kezdeti időszak pozitív eredményei után a helyi pártéletben is jelentkeztek azok a torzulások, amelyek aztán kihatottak az élet minden területére. Ezzel kapcsolatban a városi pártválasztmány 1953. augusztus 31-i kibővített ülésének határozata a következőket állapította meg: ”... a Városi Pártbizottságon is a kollektív vezetést az egyszemélyi vezetés helyettesítette, amely a személyi kultusszal párosult. A személyi vezetés káros hatással volt a párt egész életére, gátolta a bírálatot és különösen az alulról jövő bírálat kifejlődését. A kiskirálykodáshoz, a basáskodáshoz, a káderek lerombolásához, a káderek fejlődésének megakadályozásához, az ideológiai munka lebecsüléséhez, a párt- és a tömegkapcsolat meglazulásához vezetett.” A választmány értékelését még kiegészíthetjük azzal, hogy a helyi párttagság az 50-es évek elején különböző okoból jelentősen felduzzadt, a pártszervezetekben sok kispolgári gondolkodású és származású személy is bekerült. Ártott a párt tekintélyének és tömegbefolyása erősödésének az éberség túlhajtása, a párton belüli intrika elburjánzása is. A helyi pártvezetés az 1953. júniusi határozat szellemében intézkedéseket hozott a hibák kijavítására. Azonban a felső pártvezetésben 1953. után kialakuló ingadozás, a jobb- és baloldali elhajlások, a „cikk-cakk” politika hatása itt is meggátolta a korábbi hibák teljes feltárását és kijavítását. Az 1948—1956. közötti időszak torzulásai, ellentmondásai azonban nem feledtethetik el velünk, hogy Gyöngyösön is eredményesen folyt a szocializmus építése, illetve az alapok lerakása. Kibontakozott és szép eredményeket hozott a szocialista iparosítás. Az 1956. előtti évek gyümölcse többek között az 1951-ben átadott MÁV Váltó- és Kitérőgyár, a Mátravidéki Szénbányászati TRÖSZT XII-es aknája, a Szerszám és Készülékek Gyára megépítése a város határában. A kisiparosok tömörüléséből több kisipari szövetkezet jött létre (PL: cipész, férfi-női szabó stb.). Megindult a mezőgazdaság kollektivizálása. Létrejött a Dózsa és a Kossuth Termelőszövetkezet. A kulturális forradalom kibontakozását jelentette az egyházi iskolák államosítása, a középfokú oktatási intézményekben a munkás- és dologozóparaszt származású tanuló számarányának ugrásszerű növekedése, a Mátra Múzeum megnyitása stb. Az 1956. előtti évek torzulásai, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottság által 1956 decemberében megfogalmazott okok Gyöngyösön is hozzájárultak az ellenforradalmi lázadáshoz. Ennek helyi bázisát a letűnt rendszer egykori tisztségviselői, a volt nagygazdák, szőlőbirtokosok, kisbirtokosok, kupecek, a volt erőszakszervezetek: a katonaság, rendőrség és a csendőrség tagjai, az 1945 utáni politikai harcok jobboldali elemei alkották. Az ellenforradalom támadása itt is mindenekelőtt a pártbizottságok, a pártszervezetek és az állami szervek ellen irányult. Az ellenforradalmi támadások hatására az MDP szervei és szervezetei fokozatosan felbomlottak. A támadás következtében a munkáshatalomhoz hű párttagok jelentékeny része is passzívvá vált. Sokukat megfélemlített az ellenforradalmi propaganda és az üldözés. A legkevésbé inogtak meg az idős veteránok és az 1945-ös párttagok. A pártra mért csapásokat követték az államhatalmi szervekre mért ütések. 1956. október 27-én a törvényesen megválasztott tanács helyébe a Munkástanács lépett, amely minden régi tanácsi vezetőt és párttag hivatali dolgozót elbocsátott. Az okóber 23-át követő napokban az üzemekben, a vállalatoknál, az intézményekben és a hivatalokban sorra hozták létre a különféle „forradalmi bizottságokat” és munkástanácsokat. Ezek támadásokat intéztek a város 1956. előtti vezetői, a párttitkárok, a gyárigazgatók, a termelőszövetkezetek elnökei, s mindazok ellen, akik a munkáshatalom hívei voltak. A munkáshatalom képviselői ellen intézett támadásokkal párhuzamosan az ellenforradalmárok egyre-másra szervezték a különféle gyűléseket és tüntetéseket, amelyek célja nem a sokat emlegetett hibák kijavítása, hanem a helyi munkáshatalom felszámolása volt. Ezt példázza az október 27-i nagy tüntetés is. Október végére az ellenforradalom a tetőfokára lépett. Ekkor már a proletárdiktatúra helyi szervei nem funkcionáltak, beleértve a fegyveres erőket is. Létrejött a Nemzetőrség, az ellenforradalom fegyveres alakulata. A munkás tanács november 1-én a város és környékének politikai befolyásolására Gyöngyösi Hírlap néven lapot indított. November elején az országos helyzethez hasonlóan megindult a volt koalíciós pártok újjászervezése is. Az ellenforradalom további tobzódásának Gyöngyösön is a szovjet csapatok megjelenése vetett véget, november 4-én. A városba gyorsan eljutott a Munkás-Paraszt Kormány megalakulásáról szóló kiáltvány, röplapok és hírek. Ezeket a legbátrabb kommunisták kézről-kézre adták. A legszilárdabb párttagok november 5-én létrehozták az MSZMP járási-városi Ideiglenes Szervező bizottságát, és megindult a párt újjászervezése. Az újjászervező munka először az üzemekben kezdődött el. November Hűre már megalakult a pártszervezet a Váltó- és Kitérő Gyárban, a XII-es aknánál, a Kiskereskedelmi Vállalatnál és a Szerszám és Készülékek Gyárában. Míg az ipari munkásság körében a pártszervező munka elég gyorsan ment, addig az intézményekben és hivatalokban (Pl.: a postánál, a kisvasúinál, a pedagógusok körében.) általában ott, ahol jelentősebb számban voltak kispolgári származású és gondolkodású személyek — nehezebben. Az újjáalakult alapszervezetekbe legelsőként a párt veteránjai, az egykori 19-esek, az 1945-ös párttagok léptek be. A kispolgári beállítottságú személyek kimaradtak a pártból, illetve nem igazolták át őket. Az újjászervező munka eredményességét bizonyítja, hogy 1957 januárjában kétszáz, februárban már háromszáz fő tömörült az 32
