Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Losonci Miklós: Palaszürke égbolt (Lóránt Jánosról)

Palaszürke égbolt

Lóránt János festői állomásai

Móricz Zsigmond hangoztatta: Gyalogolni jó. Valóban az, hiszen a műhöz szükséges elmélyülést, a forma érlelődését, eszméktől áthatott érettségét csak ez a lassított töprengés, mérlegelés biztosíthatja. Csokonai Vitéz Mihály és Petőfi Sándor volt költészetünk két nagy gyaloglója, ők ketten az apostolok lován bejárták e hazát és a

XVIII. XIX. századot. Bartók már szelektált, és az időt hosszabbította egyben: ő vendégeskedett „Este a székelyeknél” és az ország, a világ azon pontjain, ahol zeneforrásokra bukkant vagy bukkanhatott, ahol az emberek dalos lelke muzsikát ígért, őrzött hagyományokat. Ö már a költői átviharzást vendégségre változtatta, módosította, hogy a feledésbe hulló dallamot megörökítse, megmentse fonográfjával.

Lóránt János ezt az időbővületet hosszabbítja tovább tartózkodássá. Ez csak látszólag jelenti a tempó lassítását, annak gyorsítása is egyben, hiszen a meditáció elmélyülés és fokozás egyben, a benyomást élménnyé, emlékké és végül festői tapasztalattá dúsítja. Az eszme formává alakul, növekedik, tisztázódik, véglegesül. Életének külső adatai dióhéjban: 1938-ban született Békésszent- andráson, középiskoláit Szarvason fejezte be, Vinkler László irányításával végezte el Szegeden a Tanárképző Főiskolát, 1962-től kiállító művész. Több elismerésben volt része. Megkapta a Derkovits- ösztöndíjat, Munkácsy- és SZOT-díjban részesült, megkapta a Madách-, Egry-díjat, a Hatvani Galéria V. Tájkép Biennáléjának ezüst diplomáját, és az Egri Akvarellbiennálé nagydíját, külföldön Nápolyban, Kassán, és Szófiában, továbbá Lipcsében és Lubliniban kapott nemzetközi díjúkat. Ez életének külső törtónéte, az is, hogy Kaposvárott, Szegeden, Budapesten, Békéscsabán, Pécsett, Salgótarjánban, Hódmezővásárhelyen, Hatvanban, Balassagyarmaton, Ózdon, Egerben és Besztercebányán, Linzben, Szabadkán, Prágában és Wroc- lawban nyílt önálló kiállítása, műveit bemutatták Szófiában, San Paulóban, Krakkóban, Lipcsében, Nápolyban, Lublinban és a Velencéi Biennálén.

Az már belső történet, hogy ifjúkori élményeinek első állomása emberi és festői értelemben egyaránt a Körös-part, a békésszentandrási és a szarvasi táj. Ehhez társult a szegedi évek szellemi tágassága, a kaposvári tanári esztendők felismerése, melyet Rippl-Rónai József képi kultúrája és a pannon eszmék, a Zselicség dombringása jelentette. Igaz, e kellemes környezetben sem feledte a gyermekkor erős nosztalgiáját, ezt fejezi ki a „Szüleim” 1964-lben festett szikár és puritán plaszSarki ibotya

5