Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A 650 éves város
Gyöngyös erdő irtásában keletkezett jobbágyfalu nevét a fagyöngyös erdőtől kapta<. Vannak, akik az e vidéken szinte az emberi földművelő kultúra legrégibb szakaszától híres gyöngyöző borokat állítják névadóként illetékeseknek. A XIII. században már ezen a néven említik a települést, mégpedig IV. Béla királyunk 1261- ben kelt oklevelében, Gungus alakban írják le a helység nevét, amikor az egri püspökségnek Szent László királyunk által adományozott birtokait felsorolják. Az oklevélben a név újból megjelenik Gungos Pus- poky (Gyöngyöspüspöki) alakban is. Előfordulnak még később a Gyngus és más változatok is de mind magában hordozza a mai név változatát. Mindenképpen igen kellemes hangzású magyar városnév, Gyöngyös, ez a név olyan, amelyhez a természet- földrajzi környezet is hozzáillik. Alkonyat után az esti fényekben tündöklő város valóban nemes gyöngyfüzér, a Mátra hegyvonulata alá, egy óriás kezével könnyedén szerteszórva. Már körbejártuk a várost környező falvakat, szóljunk hát most Gyöngyösről, a vidék gyorsan növekvő, életerős központi településéről. A vidék honfoglaláskori ősi birtokosa az Ed és Edümér nemzetségből származó Aba nemzetség, amelynek egyik tagja, Pata, építette Pata várát. E nemzetség tagja volt Aba Sámuel királyunk, Szent István sógora és második örököse a trónon, az, akinek nevéhez a Sárhegy keleti oldalán, a mai Abasáron, a bencés monostor alapítása fűződik. Az Aba nemzetség a további századokban már több ágra bomlott. Gyöngyösön és a vele együtt említett, tehát hozzá tartozó Benevárban és Bene- váralja helységében a Csobánka család lett az úr. 1267-ben Csobánka János comesnak, a nagy családszervező jeles katonának IV. Béla fia, az ifjabb király; István még Gyöngyöshalászt is adományozza. 1275-ben történt határjárás alkalmából — amely IV. László királyunk rendeletére ment végbe és az egri káptalan végezte el — a gyöngyösi Csobánka család birtokát egészen a Gallya hegyig viszik előre. 1301-ben kelt örököslevél alaipján, Csobánka János comes három fiának — Lászlónak, Dávidnak és Samunak — a birtoka Gyöngyösre, Benevárra és Beneváralja falura terjed ki* A Mérges és Nagypatak közt keletkező irtásfalu lakói a település első házait építő, erdőt irtó, földet feltörő legrégibb gyöngyösi lakosok jobbágyok, szolgáló, robotoló elődeink csak nehezen hajtották fejüket a keresztvíz alá, szálltak le a lóról és törtek bele a jobbágyi függés állapotába. Földet művelni, sőt szőlőt, gyümölcsöt termelni a vidéken őslakos szlovákoktól és a sári monostor bencéseitől tanultak, hiszen a határjáró levelek, más források is már jelzik vidékünkön a gyümölcstermesztést, Benevár kertjéből almafákról, gyümölcsösről, Sólymos felé szőlőkről, szántókról tudósítanak, 1304-ben a pálosoknak a benei határból már szőlőbirtokot hasítottak ki a kolostort alapító Csobánkák. Az 1301. évi Csobánka osztályos levélben Beneváralja faluiban 12 malom került felosztásra a három testvér között. A korai kézművesség hiteles bizonyítéka ez a forrás, hiszen a malmokat megépíteni, a malmokat működtetni immár kézműves jobbágyok ügyességét igényelte. Benevár megépítése, amelyről 1243-ban hallunk, szintén építésben, sőt igényes erődítmény és palota, kápolna rakásában járatos, fatornyok ácsolásában ügyes kézműves jobbágyok jelenlétét bizonyítja, hiszen nemsokára a Gyöngyösre telepített ferences rend fakolostorának és kőkápolnájának megépítése, a patai régebbi román stílű templom megrakása a solymosi sokszög alapú gótikus templomtorony felrakása hasonlóképpen kézműves jobbágyokat igényelt, nemkülönben a sári bencés monostor és a beneváraljai kőházak és kistemplom (és így tovább). Közben a Benevárlban lakó Csobánkák, s köztük elsősorban László, az utolsó Árpádok idejében megbomlott rendben útonálló rablólovaggá süly- lyedt, dölyfös, hatalmaskodó, önmagának törvényt szabó, amolyan igazi Aba-kiskirállyá. 1298-ban a távoli Tiszántúlon, egyik hatalmaskodása folytán több débreceni kereskedőt megölt, kocsijaikat kifosztotta, és a zsákmánnyal Benére lovagolt. Debrecen ura, Rafain bán, panaszt emelt ellene a királynál, aki Csobánka László fej- és jószágvesztés- re szóló ítéletét jóváhagyta. Az ítéletet a hatalmaskodó felett a király ekkor még végrehajtani nem tudta. Nagy úr volt az, meg sem jelent az ügyében meghirdetett eljáráson. Mégis, a család széthullásának és gyors hanyatlásának e tényben keletkezik kezdete és abban, hogy az oligarchák felett győzedelmeskedő Károly Róbert királyunk fokozatosan rendet teremtett az országban. 1312-ben vett jelentős fordulatot a gyöngyösi jobbágyok és az Aba család sorsa, hiszen a nevezetes rozgonyi csatában a pártütő Aba Amádé, Csák Máté híve és szövetségese, véglegesen csatát vesztett. Az Aba családhoz tartozó Csobánkák a pártütők táborában, jobbágyaik, a gyöngyösiek pedig a király oldalán, Farkas Tamás erdélyi vajda seregében harcoltak. A csatában Csobánka Samu elesett, Csobánka László a következő években eltűnt, és birtokaitól Károly a következő években megfosztotta a hűtlenségbe esett testvéreket és már 1327-ben Gyöngyös és Bene birtokosa a király fő párthíve; Szécsényi Farkas fia, Tamás erdélyi vajda és Szolnok ispánja lett. Tamás vajda Gyöngyös és Bene vár ura, Beneváralja és a többi Csofoánka-birtok birtokosa már, amikor 1334-ben a gyöngyösi jobbágyok kérését Károly Róbert elé terjesztvén, a király Gyöngyöst Budával azonos rangra, városi kiváltságra emelte. A város lakói továbbra is fizették j oblbágyterheiket, földesúri függésben maradtak. Inkább egy földesúri mezővárosról, mintsem szabad civitásról, polgárvárosról beszélhetünk. Bírójukat a városlakók maguk választották, de azok csak kisebb ügyekben ítélkezhettek, megmaradt a fontos ügyek számára a földesúri szék és vele együtt a földesúrnak járó termék- és robotszolgáltatás is. Nem épültek meg a kőfalak és bástyák sem, a tornyos kapuk és fellegvár sem. A középkori Gyöngyöst hevenyészett árok és inkább csak jelzett falvonal fogta körül, de léteztek a kapuk (Benei, Patai, Pesti), amelyeken keresztül a város más vidékekkel kapcsolatot tartott. A városi rangot 35
