Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - NEVELŐ ÖRÖKSÉG - Pécsi István: Egri titkok közelről (2)
A bírálatok nem voltak hiába, mert Hild József — végül is övé lett a pálma — végrehajtotta az igényelt módosításokat. Arra azonban ügyelt, hogy a külső antik jellege, klasszicista volna ne csorbuljon. Az alaprajz, a belső tér kiképzése viszont a római barokk rangos hagyományainak továbbélését bizonyítja. Mindez sajátos, nem mindennapi élményt nyújt, olyat, amelyre joggal lehettek büszkék az egykori mesterek. 1830. november 2-án kezdték a régi székesegyház bontását, az alapokat a következő esztendő február 16-tól rakták. 1833 őszére már állnak a falak, kész a boltozás egy szakasza, a kupola, a déli torony, sőt a tetőzet egy része is. Október 27-én már itt rendezték a bokrétaünnepeket. 1837 május 6—7-én országos érdeklődés kíséretében szentelték fel. Nem véletlenül soroltuk az adatokat. Ilyen rövid idő alatt — ráadásul a minőséget is garantálták — atomkorszaki építőink se boldogulnának. Akkor különösképp nehéz volt a helytállás, de a kemény akaratú egyházi személyiség megkövetelte a gyorsaságot. 1838. május 31-én zajlott le a végelszámolás. Ebből kitűnik, hogy az építkezésre 680 915 rajnai forintot fordítottak. Abban az időben mesés vagyonnak számítót ez a summa. Pyrker mégsem sajnálta, mert ezzel önmagának is emlékművet állított, olyat, amely meggyőzően érvel, több mint száznegyven év után is. Elégedettek voltak a névtelen munkások is, hiszen verejtékük nyomán remekmű született. Olyan építészeti örökséget hagytak ránk, amely a Szép érzetével gazdagított bennünket és az utánunk következőket egyaránt. (Előtanulmány részlet a szerzőnek a Medicina Kiadónál megjelenő Régi házak, hajdanvolt emberek Egerben című könyvéhez.) Pécsi István 83
