Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - TUDOMÁNYOK TITKAI - Dr. Szűcs László: Számvetés a MAB-ról

ban még nehezen létezik, olykor talán formálisabban funkcionál. Az itt folyó munka végtermékei elsősorban tanulmányokban realizálódhatnának, és csak akkor válnának közkinccsé, ha publikálnák őket, például a MAB által is megteremtett önálló közlési lehetőséggel.

Itt természetesen nem azonosak a gondok, mert a filozófiai, a néprajzi, a neveléstudományi és a közművelődési munkabizottságok elég szép sikerrel keresik helyüket a társadalomtudományok családjában, viszont a területileg is majdnem egy helyre (Eger) koncentrálódó nyelvtudományok és így a neveléstudományi munkabizottság önmagában is nagyon heterogén. Magában foglalja például a leíró, történeti magyar és idegen nyelvészetet, a nyelvművelést, az anyanyelvoktatás és az idegennyelv-oktatás metodikáját, a pszicholing- visztikát, a szooiolingvisztikát. A legnagyobb probléma azonban az, hogy minden kutató a saját mikrotémáját kutatja, amelyek az esetek döntő többségében alig kötődnek a régió más kutatóinak témáihoz. Ügy érzem, hogy a társadalomtudományok művelőinek egyik bázisa, az egri főiskola, lehetőségeihez képest igyekszik majd többet tenni, hogy a szakbizottságok közti (tudományági) mérleg nyelvét megpróbálja egymáshoz közelíteni.

Ugyanakkor az is elmondható, hogy a mezőgazdasági szakbizottság, amely főleg (talán elsősorban) Heves megyei bázisú (Kompolt, Gyöngyös), hasznosan és tudományosan is igen figyelemre méltóan él és dolgozik. Tevékenységéből példaként csupán a gabonaprogram elősegítését, a sörárpatermesztést, valamint a hevesi dombhát mezőgazdaságának fejlesztési kérdéseit emelem ki és okos törekvéseiket a távlati tudományos kérdések kidolgozására. S ha már a mérlegelésekből fakadó okoknál tartunk, egy adottságra, illetve annak hiányára is szeretném a figyelmet felhívni. A kutatás szempontjából azok a tudományágak és helyek vannak — és azt hiszem, lesznek is még sokáig — előnyben, amelyeknek a régióban felsőoktatási (tanszéki) háttere van. Ez azt hiszem, jól érzékelhető a MAB egészségügyi szakbizottságának munkájában is, amely nagy aktivitása és dinamizmusa ellenére feltétlenül érzi az orvos- tudományi egyetem hiányát.

A MAB e három megye tudományos tevékenységének segítésére, irányítására és szervezésére elkötelezett vidéki akadémiai szervezet, és az is kell, hogy legyen tagjainak egyre fejlődő tudományos eredményeivel együtt. Ügy érzem ezért nem feltétlenül fontos, hogy létszáma állandóan növekedjék, főleg azoké ne gyarapodjék, akik helyzetüknél, képzettségüknél fogva nem a tudományos kutatás művelői. Ezt jó szándékkal írom, mert hiszem, hogy egy évtized elteltével a MAB-nak már számot kell adni arról is, hogy milyen szellemi eredmények létrejöttét segítette, hogyan támogatta az új tudományos iskolák (műhelyek) megalakulását, miként nevelt ki, indított útnak anyagilag is segítve ifjú tudósjelölteket és kutatókat, megteremtette-e a publikálási lehetőségek nevéhez fűződő új formáit, kiadványait. Nem utolsó sorban a tudományos életben lényegesen nehezebben eligazodó és szinte tudományos tradíciók nélküli két megye (Heves és Nógrád) akadémiai életét — szellemiekben és financiálisán egyaránt — képes volt-e a rangosabb tudományos tevékenység színvonalára segíteni. Természetesen ezt az „igénylistát” csak akkor kérheti bárki is számon, ha e megyék aktív MAB-tagjaiban van kellő szellemi érzék, elkötelezett belső igény és alkotókészség, hogy komolyan dolgoznak és kutatnak, az akadémiai bizottság számukra biztosított lehetőségei között.

Mi, Heves megyei értelmiségiek örülünk a MAB öt évvel ezelőtti megalakulásának. Mivel kevéssé tudtuk, mit jelenthet ez számunkra, igen nagy

65