Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Losonczi Miklós: Nagy Ernő egri műtermében
Szemérmes, áhítata, szerénysége és ízlése munkál abban, hogy a monokrónia festészetének egyik fő törvénye, az, hogy a legtöbb műve egy főszínre és annak árnyalataira épül, így kék, barna, szürke, sárga festményeiről a hangulatnak és a modellnek megfelelően. Kettős őrhelyen áll becsülettel. Tanszékvezető főiskolai tanár és festőművész. Művészetének festői átírásai alkalmából, sorsából születnek, különleges színcsönd hatja át képeit, s ez eredményezi a szemlélőben az annyira várt harmóniát. Ars poeticája ez az átváltozás, tájból festménnyé, képből emberi érzelemmé, állapottá, amely egyszerre gyönyörködés, felismerés és megnyugvás. A vergiliusi eklogák áramlanak tovább egri, tiszai indítékú képkölteményein, az elégikus béke összetartozó színzsoltárai, a mezei szelídség, bőség, természetesség, alaposság válik együttes képi energiává, amely minden lovacskával, zsombékokkal, kaszát, kapát fogó emberrel együtt rez- dül, mély együttérzéssel, amely kiterjed személyre, tárgyra, természeti jelenségekre. Ezért mondhatjuk tárgyilagosan: Nagy Ernő művészete pihenő érték, melynek közhírré tételével országos feltámasztását segíthetjük. Nem késlekedhetünk ezzel, hiszen magatartása, értékrendje ezt a figyelmet megérdemli. Losonci Miklós Szilvásváradi utca 44
