Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - HAGYATÉK - Veres Péter: Naplórészletek (Kristó Nagy István)

S ez nem azonos azzal, ha két férfi vagy két leány szereti egymást. Az ön­ismeret persze abban is jelen van, de abból nem lesz dicsőségforrás, az nem válik eszközzé a mű érdekében, az megmarad a lelki jóérzés vonalán. Abbahagyom, mert nem szeretem, ha valamely gondolat bonyolulttá válik a toliam alatt. k Mindenesetre az írót a maga szent önzésében elsősorban csak a saját mű­ve érdekli. S ez talán jól is van így, mert csak így születhetnek remekmű­vek vagy legalább forró, erős írások. De vajon nem jobb volna ezt beismerni? Vajon az írók között levő ba­rátságok és féltékenységek világában nem volna nagyon hasznos az ilyen őszinteség ? Én azt hiszem, igen. k Ez a Dickens, ez a Dickens! Pár évvel ezelőtt megvádoltam azzal, hogy több más íróval együtt, beleesett ő is az olvasmánycsinálás bűnébe. Aztán megbántam, mert közben bűbájos, szép regényeket olvastam tőle, és mert olyan nagy író. Csodálatos mondatai vannak, ha az emberei bábuk is. De ez a Chuzzlewit-mese, ezekkel a rémregényfogásokkal, örökségvadászat, mérgezés, gyilkosság stb. már nagyon bosszantó. Miért engedett az az író a sajtó- ringyónak? Rá volt szorulva? Nem hiszem, különben is a ringyóságra senki sincs rászorulva, mert fát vágni lehet, de ponyvaregényt írni: nem. Avagy nem tudta volna? Azt hitte volna, hogy ez az irodalom? Nem tu­dom. A Karácsonyéj és a Copperfield Dávid írójától mindenesetre nem vár­nám se azt, hogy tudatlan, s azt, hogy népszerűség ringyó. De hagyjuk: nem ítélkezem. Csak sajnálom, hogy ezt kell róla feljegyeznem a saját magam számára. k Most, hogy a Szegények szerelméről némi kritikák felemlítik, megint eszem­be jut, mennyire nincs ennek a nemzetnek történetírása. 1918—19 forradalmá­ról, ami itt a Habsburgok bukását követte, arról az ájult tehetetlenségről és a tehetségtelenek siralmas kormányzati kínlódásáról, mennyire nincs az egész nemzet számára érthető, világos történeti könyv. Sem tudományos értelem­ben, sem irodalmi igénnyel és érvénnyel nincs ez a kor feldolgozva. k Véletlenül Szabó Dezső füzetei kerültek a kezembe. Csodálatos ember. Kár, hogy nem ugyanilyen csodálatos író is. Nagy mondatai vannak. Némelyik egész könyvvel felér. Az a baj, hogy egy egész könyvnyi vad és kritikátlan, vagyis önkritikátlan szubjektivizmus takarja el a nagy mondatokat. Az angoloknak voltak ilyen hatalmas közéleti embereik, ilyen monstruózus alakjaik (Johnson, Swift, Milton, Carlyle stb.). De ott megbecsülik az ilyen embereket, akármennyire ütötték-verték is egymást. Nagy nemzet az angol, rettenetes nemzeti önzése a saját forradalmárait, anarchistáit és fenegyere­keit is magába öleli, és hasznosítani tudja. Nemcsak befelé, hanem kifelé, az egész világ számára is. 33

Next

/
Thumbnails
Contents