Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Kecskés Péter: A gazdaság és társadalom összefüggései a Gyöngyös környéki szőlőkultúrában

aki 1944. november 24-től látta el ezt a fontos pozíciót; a súlyos csatározások és harcok, az élet újraindítása, az újjáépítés és a népi demokratikus átalakulás időszakában töretlen becsületességgel és lelkiismeretességgel. Akkor pénzjutalmat kapott, a negyedszázados évfordulón jubileumi emlékér­met és 1984. június 9-én a várossá nyilvánítás 650. évfordulóján elsőként választották Gyöngyös város díszpolgárává. A polgármesteri székbe az MDP tagja, Fülöp Tibor lépett, akire nem kisebb feladat hárult, mint az új viszonyoknak megfe­lelően alakítani, formálni, irányítani a város álla­mi vezetését. 1948. júniusában történt meg országosan is a két nagy munkáspárt egyesülése és jött létre a Magyar Dolgozók Pártja, ezzel lényegében lezá­rult egy jelentős történelmi szakasz, amelyet né­pi demokratikus forradalomnak nevezünk. E há­rom esztendő a politikai csatározások időszaka volt, a demokrácia iskolája a demokratizmus böl­csője egyben. Romantikus emlékké szelídültek a nehéz történelmi küzdelmek, amelyek szerte a hazában és itt Gyöngyösön is végbementek. Lét­rejött a második proletárdiktatúra, politikai har­cokban megszületett a munkáshatalom. Gyöngyö­sön e politikai harcok, mint a század más koráb­bi nagy sorsfordulóin, most is élesen polarizálták a társadalmi törekvéseket, a jobboldal a fegyve­res terrorcselekmények támogatásától sem riadt vissza. A kommunistáknak következetes harcot kellett folytatni a népi demokratikus út végigjá­rásáért a szocialista forradalom feltételeinek meg­teremtéséért. Sereg József A gazdaság és társadalom összefüggései a Gyöngyös környéki szőlőkulturában A történeti, gazdasági és néprajzi irodalomból ismert, hogy a Mátraalja életében kora közép­kortól napjainkig a szőlőművelésnek, borkészítés­nek és borkereskedelemnek meghatározó szerepe volt. A Mátra déli lejtőin, a Tárná és a Zagyva között helyet foglaló tíz község és annak oppi- dum központja Gyöngyös, illetve szintén mező­város jelentőségű helye Gyöngyöspata alkották a kis táj egymásra utalt és egymást kiegészítő tele­pülés- és gazdasági szerkezetét, valamint hordoz­ták és alakították annak társadalmi-politikai, egy­házi-vallási és kulturális arculatát. Az alábbiak­ban a szőlő- és borkultúra mezővárosi és kistáji szempontból jelentős, néprajzi és történeti mód­szerekkel kutatható újabb eredményeiről adunk számot. Mondandónk nagyobb része a XIX. szá­zadra vonatkozik, de néhol a XVI. századtól kez­dődő, s a XX. század közepéig terjedő folyama­tokra is utalunk. Először a szőlőművelés munkafolyamatait te­kintjük át. Gyöngyös környékén a szőlőhegyek területeit a XIII. századtól főként a földrajzi ne­vek és összeállítások alapján ismerjük, s nagy való­színűséggel feltételezzük, hogy fehér fajtájú sző­lőket műveltek. A XVII. század végétől a XIX. század közepéig ültetett szőlők területe, az ülte­tés módja és a szőlőfajták színe között figyelem­re méltó összefüggéseket találunk,. A középkori szőlőhegyek újjátel építésénél a fehér fajtákat (Ter­mészetes fehér, Zöld szőlő, Rakszőlő, Szőke kecs- kecsecsű, Fehér gohér, Juhfark) soratlanul ültet­ték. Ez az eljárás különösen a Gyöngyöstől nyu­gatra fekvő, észak-dél irányban húzódó szőlőhe­gyekre volt jellemző (így a solymosi, oroszi és tarjáni területekre is). Az „Orczy uraság” gyön­gyösi szőlőiben a XVIII. században találtunk „so­ros fejér” feliratú táblákat is. A Gyöngyöstől ke­letre eső területeken — Sárhegy és sáriak, illet­ve visontaiak szőlői — főként vörös fajtákat ül­tettek egy irányban sorosan (Török szőlő, Feke­te rebeda, Fekete muskatal). A fehér és vörös fajták külön parcellákba ültetése kifejezi az áru­termelés igényét, a kereskedelmi lehetőségekhez történő alkalmazkodást. A vörös és fehér szőlők eltérő művelési rendjét a korabeli gazdasági irodalom és családi, gazdasá­gi feljegyzések alapján a következőképpen vázol­hatjuk: A fehér fajú szőlőket nem fedték földdel, viszont télen elvégezték a metszést, kezdetleges bakművelésű tőkéket alakítottak ki, s hosszú csapra vagy karikásra metszettek, a tőkék mellé karót vertek, s a hajtásokat nyáron egyszer vagy kétszer sással, illetve hársfahánccsal felkötötték. A vörös szőlőket ezekkel ellentétben télre befed­ték, tavasszal metszették, fej művelésű rövid csa­pos metszésben részesítették, tavasszal nem ka­róztak, s a hajtások felkötetlenek maradtak, te­hát gyalog szőlőként művelték. A nyári gondos talajművelést háromszor, bakhátra kapáló eljá­rással illett elvégezni, ahogyan erről a XVIII— XIX. században a gyöngyösi confraternitasok (vallásos társulatok) közösen művelt szőlőikre vo­natkozóan rendelkeznek. A fehér és vörös borkultúra XVIII—XIX. szá­zadi egymásra rétegzettsége és egymás mellett élése a Mátraalján két forrásra utal. Egyrészt a koraközépkori európai hagyományokat és a ke­letről hozott örökséget ötvöző kistáji, belső fej­lődést kell kiemelni, másrészt a vörös szőlők el­terjedése a XVI. századtól balkáni hatásként ér­tékelendő. Gyöngyös környékén a kisszámú szőlőfajta 30

Next

/
Thumbnails
Contents