Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A 650 éves város III.
MÚLTUNK JELENE A 650 éves város III. HL A két világháború közti időszak Gyöngyös város életében is a hatalmában restaurált feudál- kapitalista rendszer paszthumusfZ világa volt. A Tanácsköztárság idején hatalomra jutott néphatalomtól való elidegenítésének itt is alkalmazták minden eszközét. A munkásmozgalom azonban már mély gyökeret eresztett, és üldözések csak fékezhették, de nem közömbösíthették kihatását a város társadalmi életére. A korszakban építettek maguknak végleges munkásotthont a szervezett munkások (1927) és itt alakították ki azt a jelentős központot, amely a mi városunkban is felnevelte a felszabadulás utáni baloldali vezető nemzedéket. A Munkásotthonban a felszínen kulturális, egyleti élet ténylegesen azonban szervezett politikai tevékenység folyt. A szakszervezetek fogták össze az öntudatos munkásierőket, akik közül többen a harmincas évek elején bekapcsalódtak a nagyrédei illegális kommunista szervezkedésbe (a Rudas testvérek illegális csoportja). Később a szervezkedés Gyöngyösön folytatódott, Czakó Sándor szegényparaszt kommunista vezetésével. Dicsősége a helyi munkásmozgalomnak Schleider Aladár péksegéd tevékenysége, aki sztrájkharcok szervezésével tűnt ki, s ezért a rendőrség kiutasította a városból. Internacionalista hősként halt meg Spanyolországban 19í37-ben. 1944-ben még volt ereje a helyi munkásmozgalomnak arra, hogy az asztalosok sztrájkot szervezzenek. A hatalmát féltő uralkodó osztály viszont minden alkalommal, ekkor is, és a politikai események súlyosbodása idején mindenkor internálótáborokba hurcolta a mozgalom kiemelkedő vezetőit, például 1944. október 17-én, közvetlenül a végső hetekben is deportáltak Gyöngyösről. Elvitték a farkasmályi kőbánya munkásai közül Demeter Lajos üzemvezetőt, Bakos Károly gépészt, Mikulásik mozdonyvezetőt. A kistarcsai táborba kerültek ugyanekkor velük együtt Gyöngyösről Berta János, Huszár Ferenc, Moletti Márton, Tímár Lajos 1919-es Szűcsiből, és néhány nap múlva Lábatlan Kiss Ferenc és Benei Sándor. A legmegrendítőbb esetmények mégis 1944. március 19-e után következtek be. A német megszállás után elszabadult a faji üldözés. Gyöngyösről először gettóba zártak, majd Auschwitzba deportáltak 1944. június 8-án 1824 zsidó lakost, a helyi nyilasok (Hicsak Kiss Ferenc párttitkár) vak- buzgóan hajtották végre a deportálást, a dolgozó nép megdöbbenten vette tudomásul az események súlyos fordulatát. A korszak egyetlen jelentős maradandó értéke a vízvezeték és víztorony megépítése a húszas évek második felében. Az Atkár—Halász térségében fúrt artézi kutak elegendő vizet adtak. A tűzoltó laktanya megépült a Kossuth utca sarkán, ez és a város vízellátásának megoldása a város történetében korszákhatár, megszűntek a félelmetes gyöngyösi tűzvészek. Gyöngyös felszabadulása 1944 őszén a Budapestért folytatott hadműveletek előcsatározásaként november 18-án és november 19-re virradó éjjel Szovjet hősök emlékműve a Lenin téren 24