Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A 650 éves város
hátra. Nevét a gimnázium a kettéválás után, 1970-ben hivatalosan is felvette és viseli azóta is. Már szóltunk volt arról, hogy Gyöngyös gazdásági fejlődése a XIX, század második felében egyoldalúvá vált, elsősorban a mezőgazdasági kapita- lizációnak kedvezett a borkereskedelem folytán. Az ipari fejlődés nem volt mérhető. Ennek megfelelően rétegződött a város társadalma is. A dolgozó népi osztályok nagyobb hányadát az immár itt is ellentétes csoportokra hulló parasztság alkotta, megdöbbentően nagy százalékarányban jelentkezett az írástudatlan elem. Ezeket köztük kell keresni, hiszen ők, elsősorban a nincstelen zsellér kapásparasztok azok, akik napszámosként éltek, a „köpködőn” napi áron adták el munkaerejüket. Vágyuk, álmuk a néhány „csatorna” szőlőparcella, a saját ház, a pince, a legtöbb esetben egész életben csak vágyálom, illúzió volt. E csoporthoz állt legközelebb a nincstelen kisipari segédmunkás, vagy a képzett segéd, a bérért dolgozó „segéd úr” az iparban vagy a kereskedelemben. Kilátásai hasonlóképpen egy életre szólóan a kuporgatás a létminimum szélén. Ez így volt még akkor is, ha a szőlőben, vagy a vele kapcsolatos ipari, kereskedelmi, gazdasági ágban olykor az idénymunka az országosnál jobb napszámbérhez juttatta a gyöngyösi szegénynópet. Napszámosok, kulákcselédek, pincemunfcások, ipari és kereskedő- segédekre, meg szegény kisiparosokra, kiskereske- dőkre, szabókra, szatócsokra támaszkodott a századfordulón megerősödő baloldali bázis, amely a szociáldemokrata párton belül kereste politikai né- neteinek stabilizálását. Ök tömörültek a Munkás- otthon körül. Szervezkedtek, vitatkoztak, igényelték a „mozgalmi életet”. A városban a századfordul ó környékén már politikai igényű napilapokat szerkesztettek, s némelyik vezércikk, közlemény vagy „tárca” már a marxizmus ismeretét is tükrözte, legalább is fogalmaival agitált. Dr. Waldner Fülöp hlangvétele túllépte a polgári radikalizmus kereteit és hasonlóképpen olykor merész hangon szólt Hochfelder Lipót „Egyesüljünk” című újságjának néhány közleménye. A baloldal vezetői ekkor még inkább városi jogászok, ügyvédek, akik járatosabbak voltak a politikai kérdésekben. Az első világháború következtében kialakult nehezebb gazdásági viszonyok a tömegek sérelmeit növelték, fokozták az elégedetlenséget. A behívások, a jelentések a hősi halottakról, a dráguló és ritkuló kereskedelmi ellátás mind mind a szegény tömegeket sújtotta elsősorban, így hát a háború utolsó évei már általános feszültségéket, ellentéteket szült a Mátra alján is. Ehhez járult Gyöngyös külön nyomorúsága, a súlyos 1917-es tűzvész, amely most is a legsúlyosabb helyzetben levő nincstelen proletár réteg amúgy is szűkös létviszonyait a létminimum alá süllyesztette. Megélénkült hát a politikai élet. 1918-ba n Gyöngyösön már 5 politikai párt működött. A szociáldemokraták számítottak a legerősebb baloldali politikai szervezetnek. Nagy A XIX. század végén lebontott Rákóczi-ház helyén épült áruház épülete a Fő téren 47
