Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - JELENÜNK - Pécsi István: Fejezetek az egri 212-es Ipari Szakmunkásképző Intézet történetéből
Nagyon sokan keveset jártak az elemi iskolákba vagy nehezen boldogultak az anyaggal. Ők előkészítő, napjaink kifejezésével élve szintrehozó osztályba kerültek, ahol próbálhatták — legalábbis valamennyire — hiányosságaikat, azaz viszonylag jól elsajátíthatták az írás, olvasás, a számvetés és a rajzolás fortélyait. A hároméves tanfolyamon — többek között — a szövegértelmezésben és a fogalmazásban szerezhettek némi jártasságot. Az egykori elképzelések felett sok szempontból eljárt az idő, számos erényük azonban jelenleg is töretlen. Az előbbi tárgyat — a mindennapok igényei írták ezt elő — hasznos ismeretek szerzésével kötötték egybe. Illemszabályokról hallottak a diákok, ízelítőt kaptak a polgári jogokból és kötelességekből, megtanulhatták az ügyiratok és levelek szerkesztésének szabályait, a külföldi pénznemek átszámításának előírásait. Emellett, olyan olvasmányokkal foglalkoztak, amelyek munkaszeretetre, pontosságra, mértékletességre, takarékosságra neveltek. Kell-e bizonygatni, hogy e téren mi sem jeleskedünk, s legtöbbször megrekedünk a helyes elvek hangoztatásánál, felsorolásánál, nem is gondolva a közvetett meggyőzés olykor átütő erejének gyakorlati kamatoztatására. Múltidézés közben érdemes eltöprengeni ezen, méltatva az elődök okos ötleteit, okulva talpraesett kezdeményezéseikből. Ez akkor is igaz, ha más tekintetben bizonytalankodtak, ha a szakirányú képzésnek még csíráira sem bukkanunk. Legfeljebb néhány pedagógus hétköznapi gyakorlatában. Nem felesleges bepillantani a rendtartásba sem. A kívánalmak többnyire jogosak és indokoltak, s egészében az ifjak javát szolgálják. Íme néhány kifejező részlet! „10. §. A tanuló a tanulási órákon köteles pontosan és lehető tisztán megjelenni...” „15. §. A tanítás bevégeztével az iskola épületben, mint azelőtt és hazamenet közben az utcán köteles magát rendesen és illedelmesen viselni.” A mesterek önkényének is megpróbálnak gátat vetni: „21. §. Ha az iparostanuló iskoláit a tanító iparos akadályozása miatt hanyagolja el, az ipartanodái hatóság e körülményt további eljárás végett az iparhatóságnak bejelenteni köteles.” Más kérdés, hogy az esetleges intézkedések nem vezettek eredményre. A fenyítés, nemei között nem szerepel a testi jellegű, sajnos ezt a helyes előírást igen sokszor megszegték a katedrán állók, akik között olyanok is akadtak — szerencsére kevesen, — akik megfeledkeztek hivatásuk követelmeiről. Mesterlevél 1854-ből
