Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Pogány Ö. Gábor: Az Ötödik Országos Tájképbiennálé a Hatvani Galériában
IRODALOM MŰVÉSZET Az Ötödik Országos Tájképbiennálé a Hatvani Galériában Tíz esztendeje már, hogy a Hatvani Galéria és a Magyar Nemzeti Galéria összefogásával és javaslatára a műbarátok kétévenként szemlét tarthatnak táj festészetünk legújabb termésének válogatott darabjai felett. Heves megye, Hatvan városa mind hathatósabb támogatásával, néhány érzékenylelkületű művelődéspolitikus megértése mellett hatékony hagyománnyá terebélyesedtek ezek a tártatok, melyek újabb és újabb alkalmat szolgáltatnak arra, hogy festőink megoldást keressenek a tájkép műfajának folyamatos művelésére, s ezzel kapcsolatos időszerű szakmai kérdések felvetésére. Eredetileg az volt az elképzelés, hogy az azonos tárgykörre irányuló figyelemösszpontosítás majd általános áttekintést nyújt piktú- ránk ielaf^Jrekvéseiről. s lehetőséget bfwíst a különböző irányzatok, csoportok, iskolák, stíluskísérletek összehasonlító vizsgálatára. Az elmúlt évtized — sajnos — még nem teremtette meg a megfelelő légkört az eltérő esztétikai nézeteket kölcsönösen megértő, vagy legalábbis viszonos érdeklődést tanúsító kollegiális magatartás meghonosítására. Századunk harmadik harmadára, negyedik negyedére a magyar képzőművészet a lélekhasadás állapotába került, olyan szélsőségesen ellenséges táborokra szakadt, hogy közös fellépésre e téren nemigen lehet számítani. A különféle tematikus, ágazati, műfaji seregszemlék nem képesek közelebb hozni egymáshoz a más és más elvek, elméletek, meggondolások szerint dolgozó művészéket. A szekták, áramlatok között megszűnt a kapcsolat, s mivel az elütő formai sajátosságokra esküvők magukat az egyetlen igaz egyház letéteményeseinek hiszik, a másvallásúak- nak csupán a kiátkozás megbélyegzése jut. Tudvalevő, hogy a valóságábrázolókat, realistákat, természetel- vűeket az avantgarde, a neoavant- garde hívei maradiaknak, korszerűtleneknek, nem-művészeknek, álművészeknek tartják, s fordítva: az előbbiek szerint az utóbbiak alkotásra, értelmes közlésre képtelen kontárok, akik szakmai készületlenségüket követhetetlen, semmitmondó jelek alkalmazásával leplezik. A szélsőséges ellentétek feloldásával a közelmúltban ugyan néhány kezdeményezés már megpróbálkozott, az álláspontokat nem, hogy közelíteni, de még tisztázni se sikerült. Amikor a Hatvani Galéria elindította tájPatay László: Villámlás 2
