Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nép szólásainak világa (II.)

feleslegesen ugrándozik; vö. ezzel a gúnydallal: Mikor Botlik Cserépbe volt, / Láttátok-e a kis Toklyót — ragadványnév — / Ügy ugrándozott előtte, / mint Jenő előtt a kecske). Nyakon kapta, mint Sura Zsuzsa a lisztes zacskót (gyorsan és erősen megragad valamit). Kiadták, mint Csonték a koldusnak (nem adtak semmit). Cserépváralja: Satnya, mint a Telekes Pesta nyúlja. Körül- körül járkál, mint Badar a boglyán. Elszaladt, mint Gyuricza Gyúr a Bánkúira. Domaháza: Rajta ment, mint a Gábri fiastól (rátámadt). Ede- lény: Nem fér, mint Cseber a Zsobrákba (határrész neve, séhol sem leli a helyét). Nem fér hozzá, mint Bacsó Berta a hiszekegyhez (a szentkúti búcsún). Szesze, Korbély, Gazdik, mindig állva alszik (a mindig szerezni vágyókra mondják: vö. Edelény múltjából, 388.). Erdőbénye: Olyan, mint Jasu Bandi (bolondozó). Elment világgá, mint Sipos Jolán. Felsődobsza: Megparádézza, mint kanodás Büdi a kutyáját (a Kanadából hazatért Büdinek nem voltak gyerekei, kutyáját cicomáz- gatta; akkor mondják, ha egy család anyagi lehetőségén felül öltözteti a leányokat). Fulókércs: Etetik, mint Kis János bácsit a felesége (délben sem pihent, kaszáját verte, s a galuskát felesége rakta a szájába). Gönc: Olyan, mint Füziné pálinkája (erős). Göncruszka: Kormol, mint Kányá- né kéménye (valakit befeketít, rosszat mond rá). Elhagyták, mint Barócsit a szekér végibül (elvesztették). Hangony: Olyan ez, mint Janovics (a pajkos gyerekre mondják; Janovics hírhedt gö- möri betyár volt). Hejőpapi: Közmondásba került, mint Sólyom Károly. Amolyan Sólyom Károly (hazudós). Hernádkak: Illik, mint Jónásainak a fátyol. Különös, mint Kunné rászája. Hét: Egy akaraton van, mint Tóth atyus Tóth mamival (vö. Újváry, a Miskolci H. O. Múzeum Közi., 1980. 103.). Jákfalva: Biztatással él, mint a Petyusz bácsi szamara (keveset kapott télen enni, de gazdája így biztatta: Csak tavaszig tarts ki; a szamár nem bírta ki, elpusztult). Karcsa: Ha Dani nem ír, én se írok (a hátterére v. ö. Bakos, Ethn.. LXI., 93.). Nekiszaladt, mint Geese a ködnek. Olyan szent, mint a Kertiné libája. Isten a gazda, nem Szabadka Miska. Olyan nehéz, mint a Fodor kutyája. Kesznyéten: Messziről nízi, mint Cseléné a katlant. Szígyelli, mint Csengeri a kását. Nagy természetű, mint a Kis Samu malaca. Hírit hallotta, mint Sós Borcsa a hiszekegynek (vö. Galuska Imre gyűjtését: Néprajzi Múz., EA., 12703.). Legyesbénye: Isten a gazda és Ducsai a csillaga (Ducsai kepésgazda volt a tanyán). Mád: Kinyalja, mint Lechner a szaftot (éhenkórász). Kivárja, mint Csörge bácsi a kígyót (türelemmel vár). Vár, mint Unalom (gúnyneve a mádi boltosnak) a bolt előtt. Ügy jár, mint Tajszné ibobáj- kája (összeragadt). Túlesett rajta, mint Kovács Lajos a szüreten (nem is volt szőlője). Megyaszó: Kielégíti, mint Simon Zsiga a koldust (egy teli zsákot tett a hátára, a koldus összerogyott alatta). Levágta, mint Oláh Ferenc a farkaskutya farkát (nem akart külön adózni utána). Mezőkövesd: Iszik, mint a Kosútné (a részeges asszonyokra mondják). Rágja a gombótát, mint Bódi Jankó. Ügy tartja magát, mint a Túri szenteltvíztartójuk

(nyalkán, peckesen jár). Mezőnagymihály: Láb alatt van, mint a Tóth Gergé szolgája (lábatlan- kodik). Ne válogass, Sáránk, nem a Kuper konyhája (Skuperda nevű, gazdag osáti ügyvéd cselédeit is jól tartotta). Monok: Zsebiben van, mint Hitró Jánosnak a kokárda (kétkulacsos). Ózd: Sovány, mint a Bóna kutyája (egy mészáros neve Bóna). Prügy: Lemaradt, mint Erdei Józsi a de- relyéről. Megjelentek, Patai kapásai (a varjúk a Patai-birtokhoz tartozó mocsári tölgyesből a prü- gyiek földjeire szálfák). Ragály: Mellőzte, mint Simon Rozsnyót (elaludt, s Rozsnyón túl ébredt fel; arra mondják, aki nem oda megy, ahová akarják). Suton áll az árpája, mint Garalyné malacának (a sovány állatokra mondják). Regéc: Nehéz, mint Demkó János báránya (a háttere: a bárány- nyá változott boszorkánnyal kapcsolatos hiedelem. Demkó a bárányt haza akarta vinni, de nehéznek találta és ledobta). Rudabánya: Eljött a végórája, mint Szöginé kakasának (elpusztult). Sárospatak: Még beteszi, mint Lovas (a Berekháton halászott, s rosszul lett. Az ott dolgozó asszonyok haza akarták vinni, de az Ó-Bodrognál megszólalt: Tegyenek le, asszonyok, még beteszem itt — ti. a halászókészséget —; arra mondják, aki váratlan feladatra vállalkozik). Olyan, mint Döb- bencs Sári, széle-hossza egy (vö. Nyr. 23:332.). Szentistván: Ez is olyan, mint Jézus Jóska (rosszcsont, meghajigálta az út széli keresztet). Szomo- lya: Irigyli, mint Birka koma Siontól a kiskertet. Úgy járt, mint a Vincéik macskája (a fukar gazdag paraszt macskája a koplalástól elpusztult). Gazdagok vagyunk, mint Bene Szomolyán (nagyon szegények). Megfagyott, mint Lakatos János a csomóban (nagyon lusta). Magam vagyok, mint Varga a vásárban (ha valaki magában üldögél vagy dolgozgat, így válaszol a kérdezősködőknek). Ugat, mint a Kűri (ragadványnév) kutyája (arra mondják, aki csak beszél a világba). Tally a: Őrzi, mint Veres Miska a kádat. Megzabált, mint Mar- csek a gombódától. Érkezik, mint Bukó (kereskedő) portékája. Siet, mint Hopula a zászlóval (vö. Nyr. 5:31, 6:82.). Tiszaszederkény: Átesett, mint Torkos Samu a szekérrúdon. Lötyög, mint Drót Ernő a kerítésen. Tokaj: Nekigyűrkőzik, mint Sértők a ködnek (vö. Nyr. 22:330.). Olyan a lelkiismerete, mint Pámeré Tokajban (vö. Nyr. 14:576.). Tokaj-hegyálja: Fordítja, mint Kábái a zászlót (cserélgeti a véleményét; vö. Pelkó: Eredeti Magyar Közmondások, 1864. 149.). Botné mondotta, Dománszkiné bizonyította (szerették a hírhordást. Olyan beszédre mondják, aminek semmi alapja, s nem lehet hitelt adni neki. Vö. Pataki Kalendárium, 1852.). Uraj: Megnyerte, mint Szép Andris a savót, 6 attól úgy ment a hasa, mint az uraji patak. Zádorfalva: Hadd zengjen, mint a Miczi Nagy Pál éneke. Zemplénagárd: Rendben van, mint a Tesenyi háza (leégett). Zubogy: Izzad, mint Bedécs a.z aludttejtől. Ül, mint Maris a misén (ref. vallású volt, de kíváncsi, lelkinyugalommal végigülte a misét). Válogat, mint Sajbán disznaja (a kondástól megkérdezték, hogy esznek a disznók. A válasz: Csak válogatnak. A kényes étkűekre mondják).

Bakos József

61