Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nép szólásainak világa (II.)

suba (a rongypokróc neve). — Lak (Abaújlak): Helyén van, mint Lak (helyben hagyták). Van esze. mint a luki fiúnak, de nem jó (arra mondják, akinek mindig a huncutságokan jár az esze. A hátterére: vő. Pap, 143.). — Luka (ma: Bodrogihalom): Elbújt, mint Luka. Ragyog, mint Luka (a magas domhátra települt, onnan ragyogott ki). Szereti, mint a lukaiak a szűkviláglevest (a fokhagymás, 'kásás lét). — Mád: Megjelentek, mint Mádon a görények (előjöttek a gyerekek; vö. Nyr. 33:472.). Híres, mint a mádi bál (hírességek: pócsi búcsú, mádi bál, disznósdi nagyvásár; vö. Nyr. 33:119.). Ha egy leányt a mádi szüret, a pócsi búcsú s a debreceni vásár pártában hagyott, az vénlány maradt holta napjáig. Oda van, mint Mád (az 1850-es évek nagy tüzei után született meg ez a szóláshasonlat). Oda van, mint a mádi ártány (a szüreti mulaságra szánt állat útközben elpusztult). Ott van, ahol a mádi zsidó. Megjárta, mint a mádi zsidó (arra mondják, aki semmivel sem jutott előre). Ott van vele, ahol a mádi zsidó (az egyszeri mádi honpolgár vásárba indult, de elaludt a bakon. Egy legény megfordította szekerét és a ló hazavitte Mádra, vö. 1974-ben, Jeruzsálemben megjelent kiadvány lapjain található annak a Mádról készült, valamikori látképnek a másolata, amelyen ez a szólásváltozat olvasható: Ott vagyok, ahol a mádi zsidó. A kiadvány címe: Mád zsidó hitközsége. Kiadója: The Maád Memorial Commité). — Makkoshotyka: Nem megyünk Hotykára emberséget tanulni. — Máié (ma: Serényfalva): Ügy megijedt, hogy egymagában hétfelé szaladt, mint a máiéi malac (arra mondják, aki csak henceg bátorságával, de amikor ki kell állni, eltűnik a tetthelyről. A szólás háttere: Máié falu szomszédos Hét községgel. A szójátékon alapuló mondás tehát kétértelmű). — Mályinka: Híres, mint a mályinkai lakodalom (vö. Fényes, III. 59.): „A nászmenet felcifrázott, szalagozott ökrökkel történik, s a lakodalmat 2—3 napig is megülik s ezért e vidéken leghíresebbek a mályinkai lakodalmak”). Kanyarít, mint a mályinkai bika (lóg a nyelve a fáradtságtól). Mályinká- ban még a drótostót is hét templomot talált (célzás a részeg emberre; háttere: a részeg drótos körbejárta a falut, hét templomot számolt meg, pedig csak egy harangláb volt a faluban). A mályinkai ember még szőlőjében cseresznyét nem látott, amikor a tardonaiaknak ment a hasa tőle. — Megy aszó: Nem fér hozzá, mint a megyaszai ember a kévekötéshez (hazavitte a markokat, s otthon kötötte kévékbe). Megköveti, mint a megyaszai ember a borát (kevés hordója volt, s hogy lőre nélkül ne maradjon, ezzel a magyarázattal öntötte ki borát: Megkövetlek, édes borom, de kiöntelek, mert csak nem maradhatok lőre nélkül. A lőrét reggelenként, früstökömre pirított kenyérrel itták. A szomszédos dobszaia'k csúfolódnak is e lőrével: Bor, bor, kisdobszai bor. Nem lőre. mint a megyaszai bor). Szalad, mint a megyaszai ember a bikabömböléstől. — Méra: Sorja van annak, mint a mérai lencsének (arra mondják, aki mindenen csodálkozik. A háttere: A mérai asz- szony lánya lencsét válogatott, s észreveszi, hogy a lencse mozog — tele voltak zsizsikekkel. Kiszaladt anyjához, így szólt hozzá: Jöjjön, mert a lencsének sorja van). — Merese (ma: Sajómercse): Esett egy kis mercsei harmat nálunk is (zivatar után, a putnoki vásáron beszélget két paraszt, ezt meghallotta a sajómercsei ember, s így vágott szavukba: Ez a zivatar semmi, nálunk is esett egy kis gyenge harmat, olyan, hogy még a kisborjút is kivitte az ólból). — Mezőcsát: Kemény, mini a csáti bot (a csáti fa, a csáti fütykös szállóigévé vált országszerte. A nemesi választások és korteshadjáratok „végrehajtói”-nak titulálták). Elcsátiz: csáti bottal elver. Pattog, mint a csáti paraszt. — Mezőkeresztes: Magas, mint a keresztesi ravatal (a csúfolódó száj szerint azért, hogy a halott végiglásson magán). Híres, mint a keresztesi szórórosta. — Mezőkövesd: Rávirrad, mint a kövesgyi farkasra (a hajnali órákban is ébren van). Incselkedik, mint a kövesdi lányok höndörgője (a pen- delyre felvett, fehér fodros alsószoknya). Leszedik, mint Kövesden a tejet (csak fölözött tejet árultak). Úszik, mint a kövesgyi málházó az asztalon (a részeg málházó az asztalra dőlve elaludt, s kezével úgy tett, mintha a vízben úszna. Erről álmodott). Csütörizél, mint a szenteskedő kövesgyi asszony (a csütörtök helyett is ezt mondta, csütcfrizé, az „illetlen” tök szót nem vette a szájára). Szereti, mint a kövesgyiek a sűrű sifrit (a sifri levest). Nagyzol, mint a kövesdi gyerek (szel- lentéslben az apján is túl akart tenni; arra mondják, aki erején felül vállal feladatot). A kövesdi ember meg nem ütné a lovát a mezőkövesdi templom nagy tornyáért sem. Kitanyáztak, mint a kövesgyi asszonyok (kiültek a ház elé beszélgetni). Megverte, mint a kövesdi legény a gubát (a háttér: a legény így gyónt a papnak: Megvertem a gubát. Mi ebben a bűn? A gubában benne volt az apám is). Olyan, mint a kövesdi kígyósjancsi (a jókedvű emberre mondják. A kígyósjancsi: bor- ivásra is szolgáló cserépedény). Molnárrá lettél, kövesdi Krisztus vagy [Közmondásgyűjteményeink (Erdélyi, Pelkó, Kovács, Sirisaka, Szirmay) mind közlik, értelmezik és a hátterét is vázolják: „Mezőkövesden egy molnár a kínszenvedés napjain, a passiójátékokon Krisztus személyét ábrázolta, s midőn sárral, pökéssel hányná a nép, mind jó szívvel túré, hanem mikor valaki azt vetné szemére, hogy ő lisztlopó, mi a molnárok gúnyos neve, dühössé lett, s az illető fejét betöré. Ha igazságért haragszik valaki: e közmondást vágják fejéhez” (Erdélyi, 247.)]. — Miskolc: Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka. Alakváltozatai: Mosolyog, mint a miskolci kocsonyában a béka. Remeg, mint a miskolci kocsonyában a béka. (E közmondás hátterére vonatkozólag színes irodalom keletkezett. Legrészletesebben szólt róla Szendrei, a város történetírója, művének ötödik kötetében, a 445. lapon. Kassai József megjegyzése is figyelemre méltó: „Én tsák mesének tartom, mint a Miskoltzi kotsonyát, a pápai Sárgarépát és a tökortsi etzetet őrlést és a sok Görgei mendemondát” — Kassai, V. 137.). Mosolyog, mint a miskolci árpacipó (keservesen). Ízletes, mint a miskolci fehér kenyér [E két szólás hátterét is gazdag irodalom rajzolja meg. A legjellemzőbbek: „Méltán jóhírű a miskolci kenyér és cipó ízénél és formájánál fogva is: szépen meg kel és szép fe57