Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - JELENÜNK - Sós Tamás: Szakmunkástanulók - ma
lő munkájához kapcsolódnak, illetve abból fakadnak — a KISZ önálló feladatokat vállalt és zömében eredményesen végrehajtotta. A népgazdaság jelenlegi munkaerő struktúrája a szocializmus építésének társadalmi és gazdasági feladataihoz igazodva alakult ki. Létre kellett hozni a gyáripart, a nagyüzemi mezőgazdaságot, és ennek megfelelően korszerű vezetési, szervezési módszereket alkalmazni. A termelési szerkezet változásainak megfelelő társadalmi mobilizáció, szakmai és területi átrétegződés zajlott le. 1980. január elsején az ország népességének 47,5 százaléka, több mint ötmillió lakos, aktív kereső. A munkásosztályhoz tartozó fizikai dolgozók és a közvetlen termelésirányítók száma az aktív keresők 59 százaléka, közel hárommillió lakos. Ezen belül a szakmunkások aránya 44 százalék. A szövetkezeti parasztság száma és aránya tovább csökkent, az aktív keresők 13 százaléka. Az aktív keresők 25 százaléka tartozott a szellemi réteghez. Népgazdaságunk fejlődésének természeti erőforrások híján a jövőben a jelenleginél meghatározóbb tényezője lesz a szaktudás. Létkérdés, hogy hogyan tudunk mind magasabb értékű termékeket előállítani, azonos munkával, hiszen a produktív tetmelés munkaidő alapja nem bővül. A tudományos-tedhnikai haladás az automatizáció, termelőerők hatékonyságának fokozása, termékeink korszerűsége, minősége nemcsak gazdasági fejlődésünket érinti, hanem társadalmi előrehaladásunkat is. Az elkövetkezendő időszakban a műszaki fejlődés érdekében kettős feladatot kell megoldani. — ... létre kell hozni a gépi nagyipari termelés zavartalan működéséhez szükséges infrastruktúrát és ezzel párhuzamosan meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy gazdaságpolitikai céljaink megvalósítása érdekében a termelési apparátus a legkorszerűbb technikát alkalmazni tudja. A fejlődés az eddiginél jóval magasabb követelményt támaszt a nevelés és a szakképzés színvonalával szemben. A gazdasági struktúra változásával a szakember-struktúra is változik. A szakmunka kettős folyamaton ment és megy át. Egyrészt differenciálódik; az eddig önálló tevékenységek szétaprózódtak, külön álló szakmákká alakultak, másrészt integrálódtak. Ez összefüggésben van a komplex gépesítéssel, a részleges vagy teljes automatizálás elterjedésével. A gyakorlatban h— 1980-ban — ez a szakmák számának 190-ről 128-ra való csökkentésében fejeződött ki. A szak- képzettség tartalmának további változásával kell számolni, csökken a manuális munka, nő a magasabb, átfogóbb, sokoldalúbb képzettség iránti igény. A szakmunkásképzésnek ifjúsági és felnőtt tanfolyami képzési formája van. Emellett megfelelő gyakorlat és a tananyagból tett sikeres vizsga esetén egyéni felkészülés alapján is lehet vizsgára jelentkezni. A követelmények az ifjúsági és a felnőtt képzési formákban azonosak. A szakmunkás- képző szakközépiskolákban a vizsga az érettségi része. A tanulóknak azonban jogukban áll érettségi nélkül is szakmunkásvizsgát tenni. Az eddig említett bizonyítványok országos érvényűek és a megjelölt szakmában a munkakör betöltésére képesítenék. A vállalatoknál 1978-tól megvalósuló új szakemberképzési formában kiképzettek részére kiadott bizonyítvány csak a képzést szervező vállalatnál — esetenként az adott népgazdasági ágazatban — jogosít a képesítésnek megfelelő munkakör betöltésére és a szakmunkás-bérkategóriába való besorolásra. A szakmunkás több szakmában is szerezhet képesítést, előfeltétele, hogy az új területen megfelelő időtartamú gyakorlatot szerezzen és a tananyagból sikeres vizsgát tegyen. A hetvenes évek elején az új struktúra, új oktatási tartalom, új tantervek bevezetése nehéz képzési követelmények között történt. Kedvezőtlenek voltak a személyi, tárgyi feltételek. Az azt követő tíz évben jelentős előrelépés történt a jobb anyagi-fejlesztési feltételek hatására. (Ez a fejlődés mérséklődött az elmúlt időszakban.) Nőtt a szakképzett tanárok, szakoktatók száma, javultak a tárgyi feltételek. Az iskolák profiljának jóváhagyása központilag történik. A hálózat fejlesztésénél a következő célkitűzéseket tartották szem előtt az illetékesek: Korszerű iskolák épüljenek, melyekhez diákotthon és tanműhely is tartozzon! A gyakorlati képzés feltételeit ki kell alakítani, első harmadban az alapozó képzést az iskolai tanműhelyben kapja, második harmadban az alapszakmai képzést üzemi tanműhelyben, a harmadik harmad nyújtson lehetőséget a specializálódásra a fiataloknak üzemi munkahelyeken. A szakmunkásképzés anyagi terheit az állam és a vállalatok közösen viselik. Iskola 6-tól 24 tantermesig épülhet. Minden szak- tanteremhez külön egy-két, hagyományos tanteremhez pedig közös szertár kapcsolódik. Az elmúlt tíz év alatt az egy teremre jutó tanulók száma, 114 főről 62 főre csökkent. Ez a gyöngyösi új szakmunkásképző belépésével tovább javult. Az eredmények nemcsak a demográfiai hullám apadásának köszönhetők, hanem a különböző fejlesztéseknek, építkezéseknék. A kapacitás már meglevő épületek használatba vételével is bővült. Az iskolai tanműhelyekben 60—200 munkahely van, s ezek az oktatás profiljának megfelelő alapképző műhelyteremre tagozódnak. 22,2 százalék az iskolai tanműhelyékben gyakorlati képzésben részesülő tanuló. A szakmunkástanuló diákotthonok 80—400 férőhelyesek. Az itt lakó tanulók aránya 21,4 százalék. A bejárók száma még mindig magas, több mint 40 százalék. A vállalatok, szövetkezetek feladata megfelelő oktatási helyek biztosítása, ezek felszerelése és működtetése, valamint az üzemi tanműhelyben tanuló II. és III. éves diákok ösztöndíjának fizetése. A tanulók számára munkaruha és kedvezményes étkeztetés jár. A vállalati tanműhelyben oktatott fiatalok aránya 52,8 százalék. Az állam ösztönzi a képzés vállalati feltételeinek megteremtését — többek közt a szakmunkásképzési alap létrehozásával. A szakmunkásképző iskolák elméletet oktató tanárai 96 százalékban felsőfokú végzettségűek. A szakmák tanítására a vállalatok középiskolai vég27
