Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Suha Andor: Utcák, házak

kodnak. Tiszta minden, a gyerekeik rendesek, a fiatalasszony, ha mosolyog, valószínűtlen mesének tűnik a tragédia.

Déry Miksa utca. Kérek egy Franck kávét, a többilórt stollwerket, jut eszembe a gyerekkori gondolat. De ez vicc. Ezt nem mondom, csak gondolom, amikor belépek az üzlethelyiségbe. Egyébként is itt a pult helyett két vaságy, asztal és tüzlhely áll. És a szolgálatkész boltos helyett egy fáradt munkásember pihen az ágyon. Bakó Aladár rakodómunkás felül. Nézem, nemcsak a keze, az arca is inas. Ránéz az egymás hegyén -hátán nyüzsgő gyerekekre, aki teheti, szalad. Dezső, a nyolcéves, ugrik ki először az ajtón, már rúgja is a labdát. Utána a hatéves Gizi iszkol, a kétéves Aladár már megfontoltabban totyog, a kis pöttöm, egyéves Samu pedig azt tartja, lesz, ami lesz, de ő marad ketreces birodalmában. Az ám, hiszen ide én hozhattam volna stollwerket.

— Rosszkedvű egy kicsit a férjem — mondja az égő szemű, láthatóan fiatal, de egy kissé már megfáradt asszony. — Most jött haza a munkából és alig maradt neki étel. Pedig másfél kiló lisztből csináltam a nokedlit, de a gyerekek . . . — Közlékeny, menteni akarja a helyzetet, látszik, nincs vendégekhez szokva. Legszívesebben eltakarná előlem az egész helyiséget. Zavarában most olyat is mond, amit azonnal .megbán.

— Nem a hasamról van szó — szól a férfi, és feddőleg az asszonyra néz. — Fáradt vagyok, most kell egy kicsit pihennem, mert éjszaka hárman alszunk egy ágyban. Több ágyat nem tudunk behozni, nem fér — mondja, és szétnéz a pici, zsúfolt helyiségben. A falon papír, rajzszeggel felerősítve. Szemben egy színes családi kép, mellette Krisztus a Golgotán és mellette egy kiválódolgozó-oklevél. A levegőiben lógva, mint hatásos színpadi kellékek, száradnak 'a kis ingek, pelenkák.

Bakó Aladár 33 éves. Húszéves korában jött Pestre Nógrádiból. Egy népes családnál a fáskamrában húzódott meg, mint albérlő. A főfoérlők is tizenöten laktak egyszob a-(konyhában. Nappal nehéz munka, éjszaka fáskamra. Ezen változtatni kell, mert különben hamar tönkremegy. De nem jutott el a cselekvésiig, mert megfogta a háziék lányának nagy, égő szeme. Érte még a poklot is vállalta volna. Dezsőké már megszületett, amikor az üzlethelyiségbe költöztek. Micsoda luxus, hárman éls önállóan, egy ilyen szép helyiségben. De jöttek a gyerekek, és az ajtón besivító szél hamar megtfagyasztotta boldogságukat. Itt a természet végezte el a maga. munkáját. Az utolsó tél mérte rájuk a legkegyetlenebb csapást. Egyszerre két gyerek iis a kórházban feküdt tüdőgyulladással, az asszony ízületi gyulladást kapott, a nagy fiú, Dezsőké pedig tbc-t. A férfi 1900 forintot keres, a vállalatnál mindenki támogatja. Egy ruhája van és két inge. Az asszonynak három rendes ruhája. Takarékosaik, beosztok. A férfi napi nyolc cigarettát szív, fizetés napján egy korsó sört iszik, a többit fillérig hiazaadja, tanú a ház, az egész utca. Moziban házasságuk óta nem voltak.

Az üzlethelyiségben zajlik az életük. Itt főznék, mosnak, játszanak, tanulnak a gyerekek. Innét megy koráin reggel fáradtan a férfi, és ide tér meg munka után. Ilyenkor délután alszik egykét órát, -éjszaka már alig lehet a mellé bújt, mocorgó két fiútól. Az asszony a kislánnyal alszik egy ágyban. Sámuel, a legkisebbik, hercegi előnyöket élvez. Egyedül alszik kicsiny ketrecében. Egyébként szerencsés fickó a kicsi, hamar megúszta a csecsemők pépes étrendjét, hathónapos kora óta egy koszton él a felnőttekkel. „Nem tudok én, kérem, külön pancsolni szegénykémnek, se időm, se pénzünk erre” — mondja az asszony. Mindenesetre a kicsi kondíciója azt mutatja, hogy néhány elméletet a szabályos csecsemőtáplálko- zást illetően már felrúgott dundi kis lábával.

A táskarádió halkan szól, odakint őszi eső pásztáz. Az asszony kiszól a gyerekeknek: „Dezsőké, gyertek mosakodni, lefekszünk!”.

Bérkocsis utca. Csak az öregek vannak otthon. A ligeti pádon a fiatal nő már harmadszor kérdezte meg a fiút és az mindahányszor egy hosz- szú csókkal nyugtatta meg: igenis, szeretlek, nem csallak meg, és te vagy a legkülömfo nő a világon. Juci megnyugodott, megnézte az óráját és gyakorlatias hangon így szólt: „Gyere, Gyuszi- kám, már elmúlt tíz óra. Ha sietünk, még kapuzárás előtt be tudunik menni, megússzuk a kapupénzt.”

Kulcsos Gyula 30 éves anyagbeszerző, ért a szóból, két forint is két forint, és hazaikíséri 23 éves feleségét a Kossuth utcába. Még egy hosz- szú csók, azután ő is elindul haza, szüleihez, a Bérkocsis utcába.

Gyalog megy, igaz, így nem ússza meg a kapupénzt, de nem bánja. Eljátszadozik gondolataival. Szíve és esze a Kossuth utcai lakásban marad. Juci most vetkőzik a konyhában, magára ölti hálóingét, beoson az egyetlen szobáiba, ahol már öten alszanak. Apa, anya, a nővére és férje, meg a pici újszülött. Ő, Juci, a hatodik. Érzi, tudja, most bújik az asszony a paplan alá, és ő is rá gondol. Kíséri útját, álmait, életét. E gondolat a férfit megnyugtatja, jó érzés a bizalom. Ismét megállapítja, mint négyéves házasságuk óta annyiszor, oda semmiképp sém mehetnek, ott már nem férnek többen. Megérkezett, észre sein vette. Felment az első emeletre, belépett az előszobába. Azután a szobában az ágy szélére ült, levetette az egyik cipőjét,, és eszébe jutott az első házassága. Itt, ebben a lakásban ment tönkre. Nagy törvényű ember a nevelőapja, és idegbeteg. Először az asszonyka menekült el, később a békíteni jött anyóst is kidobta az öreg. Végül úgy elromlott minden, hogy azt már a magassá- gos égiek sem tudták volna helyrehozni.

Amikor újra nősült, egy idős néni eltartásért lakást ígért. Ettől elestek. Itt, a szüleinél sincs bővifoen, öt felnőtt lakik másfél szobában. A levegő mindig villamossággal telített. Itt nem lehet senkinek véleménye, itt viccelni sem szabad, a mosoly is bűn. Elég egy bátortalan ellentmondás1, és már robban is a levegő. Nem, ide sem hoZhatjia az asszonyt, még egy házasságát nem engedi tönkretenni, gondolja fáradtan és nehezen elalszik. Álmában az új lakásban az ágyhoz viszi a reggelit feleségének.

16