Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Losonczi Miklós: Barta Ernő interkontinentális festői munkássága

Olvasó öregasszony. 1918 k.

látóhatárt, gyarapítja a képi anyanyelvet nemzetközi elemekkel. így tett Barta Ernő is, aki ezen alkotó- és gyűjtőmunkájának eredményeit mutatta be önálló kiállításon 1912-ben Budapesten, a Könyves Kálmán Szalonban. Jellemző előrehaladására, hogy közvetlenül az első világégés előtt nemzetközi tárlaton, San Franciscóban, 1914-ben ezüstérmet kapott a ,,Koldusok” című festményéért. Jelez valamit ez a tény. Azt, hogy a világ egyre érzékenyebb nemcsak a festői minőségre, hanem a szociális igazságra is, így ez a díj nemcsak Barta Ernő értékeit honorálja, hanem előre- jelzi 1917 dübörgését, a pétervári matrózok és munkások diadalmas rohamát.

Az emberi fájdalmakkal együttérző szolidaritása tartós érzelem marad, így keresi a kibontakozást grafikai sorozataiban és plakátjaiban, melyek mindig a történelem és a haladás áramkörében ragadnak meg központi fontosságú eszméket és tesznek, alakítanak jelekké olyan örvényléseket, mozgásirányokat, melyek a valóság sűrítményei. Ilyen korembléma a ,,Dolgozzatok, mert fogy a kenyér!” című plakátja az 1919-es Tanácsköztársaság idejéből, mely őt Berény Róbert, Bíró Mihály, Pór Bertalan, Uitz Béla kollégájává avatja. Ezt előzte meg 1918-ban pompás litográfiasorozata, az „elnémult csataterekéről, melyben képi vallomásokkal ítéli el a háború iszonyatát. Sajnos a világégés megismétlődik és Barta Ernő ismételni kényszerül. 1945—46-os mappájában dolgozza fel a II. világháború fekete élményeit a Danse Macabre (Haláltánc) ciklusban. Foglalkoztatja a „Kenyér” problematikája. És Szabó Lőrinc versét, Pátzay Pál szobrát, Szurcsik János festményét megelőzően, a kenyér történetét, születésének fázisait dolgozza fel 1925-ös „Kenyér” című litográfiasorozatában. Később is vonzódik olyan témákhoz, melyeket képsorokban tud összefoglalni, így készül el 1928-ban a „Magyar életképek”, a „Magyar táncok” és a „Budapest” rézkarcsorozata. Közben 1927-ben megfesti ikerportréját a Japán Kávéház számára Szinyei Mer- se Pálról és Lechner Ödönről.

Töretlen alkotókedvével párhuzamosan, megélénkül menedzseri tevékenysége, 1932-ben érkezik először Hollandiába, megszervezi 1933-tól 35- ig a magyar grafikai kiállításokat Amszterdamban, Hágában, Dániában, Norvégiában és Svédországban. Ha a történelem mutatójára nézünk, akkor az időpont megegyezik a nácizmus német- országi győzelmével, s így Barta Ernő tudatosan a magyar kultúra német orientációjának ellentéteként ezt a skandináviai kultúrmissziót érezte hivatásának. Ez az 1919-es plakátjának egyenes folytatása, antifasiszta tett miközben kezdeményezi a magyar—holland, —dán, —norvég, —svéd képzőművészet találkozását, rendszeres kapcsolatát. Ezen az ösvényen illene felújítani a 30-as évek sikeres kezdeményezését, élő, alkotó, érték- cserélő, egymást mérő művészeti együttműködését. Az már szinte csak természetes, hogy Barta Ernő ezért a humánus szolgálatért és festői koncepcióért megkapta 1939-ben az Oránia—Nassau- rendet a hollandoktól.

Még arra is jutott ereje, érzékenysége, energiája, hogy lányát, Barta Évát, festőnek nevelje. Vele közösen mutatkozik ismét új képekkel a Szal- mássy-galériában Budapesten, 1948-ban. Illusztrációkat készít Beethoven VI. szimfóniájához és 1955-foen mutatkozik be utoljára önálló tárlaton, a Fényes Adolf-teremlben. 1956-ban hunyt el, 78

Éva sétára indul, 1927

4