Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Losonczi Miklós: Barta Ernő interkontinentális festői munkássága
IRODALOM MŰVÉSZET Barta Ernő interkontinentális festői munkássága E jeles festő tevékenysége esztendőkkel megelőzi Ady színrelépését, a következő periódusban párhuzamosan halad a „Nyugat” mozgalmával és a befejező korszak átívelődik a mi időnkre. A pálya 1878-tól 1956-ig tar't; egyetlen szerves, szakaszokra osztódó folyamat. Barta Ernő nemcsak festő volt, hanem piktú- ránk önzetlen és sikeres menedzsere. Alkotó és erjesztő egy személyben, festő és ikovászember, aki koncepciózus ügyességgel a magyar képzőművészet nagykövete lett a 30-as években Hollandiában, később Dániáiban, Norvégiában és Svédországban. Közreműködése révén az európai közvélemény késés nélkül, még a harmincas esztendőkben ismerkedhetett meg Derkovits Gyula, Csirkés kofák. 1914 Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Csók István, Fényes Adolf és mások törekvéseivel. Mindvégig nemzetközi határok és keretek között mozgott, óvta magát és piktúránkat az elszigetelődéstől, azon kevesek közé tartozott, akik mesz- szemenően törődtek és fáradoztak képzőművészetünk világfogadtatásával. Ez a küldetésvállalás egybevágó volt azzal a gyakorlattal, melyet képírásunk és szobrászatunik épített a századfordulón. Egyrészt megfigyelhető ugyanis az, hogy helyes, teljes tájékozódásért Ady és Bartók nemzedéke figyelte a sűrített párizsi orientációt, másrészt a kimagasló alkotók kiterjesztették vizsgálódásukat az egész világra. XX. századi művészetünk orientalisztika jellegű, miközben mélyítjük és őrizzük a népi, nemzeti hagyományokat. Csontváry számba vette vizuális képalkotásában a mediterrán térséget három földrész, Európa, Afrika és Ázsia érintésével, Bartók magyar, román, török, marokkói dallamokat gyűjtött, festészetünk forrás térsége a századforduló katalógusai szerint nemcsak a Balaton és az alföldi, szolnoki, nagybányai táj és az ottani élet rögzítése, hanem képek egész sorával tekint piktúrán'k Velencére, Tivolira, olasz asszonyokra, Rómára, Jeruzsálemre, Salzburgra, Tirolra, francia tájakra, München környékére, lengyel történelemre, biscayai öbölre, Athénra, Párizsra, Bergenre, norvégiai éjszakára, Körmöcbányára, Tátrára, Tuniszra, ostendei /kikötőre, angol ködre, Dobsinára, Lovranara, Belgiumra, tabáni kapubejáratra és adriai halászokra, mindent összegezve: a hazai életre és a nagyvilágra. Vörösmarty hangoztatta a Pázmán című epigrammában: „Legszentébb vallás a haza s emberiség”. Képző- művészetünk a patriotizmust és a földcsillag-egye- teimességet ennek jegyében egyszerre gyakorolta, így őrizte meg karakterét, szerezte meg távlatait. Jellemző erre a dialektikus egységre, hogy az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1914-es tavaszi tárlatán magyar szerzők mellett olyan külföldi alkotók is részt vettek, mint Böcklin, Enrico Butti, Josef Israels, Franz Lenbach, Aikseli Gal- len-Kallela, Repin, Franz Stuck, Rombaux. Német, francia, olasz, angol, finn, orosz, osztrák művészek és Repin az 1895-ben festett „A zapo- rozsei kozákok válasza a szultánnak” című képére az I. világháború kitörése előtt hónapokkal állami aranyérmet kapott Budapesten. Mindez 2
