Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Koncsos Ferenc: Családi kapcsolatok - nemi szerepváltozások

fogás korlátain, mely illúzióktól terhes, és túlzott követelményeket támaszt. A szocialista társadalom­ban nem érvényesülhet a szerelemben sem a „csak egymásnak élni” felfogás, a szerelem sem kizárólagos magánügy, hanem egyre inkább har­monikusan illeszkedik a társadalmi kapcsolatok rendszerébe. A társadalmi feltételek megvannak ahhoz, hogy a szerelem mindkét partner önmeg­valósítását szolgálja, ne pedig valamelyik fél sze­mélyiségének elnyomását, kizsákmányolását. Az egyenlőség alapján valósítható meg a szerelemben az ember nembeli lényegével való azonosulás. Ezért a szerelemnek, mint az induviduális szenve­dély kifejeződésének még akkor is nagy jelentő­sége van, ha létrejön az érzelmek érdekek általi irányítottsága, mert az elidegenedés fokozatos megszűnésének eredményeképpen háttérbe szorul­nak az anyagi érdekek, s a magasabb emberi szük­ségleteket kielégítő érdekek irányítják az emberi érzelmeket a másik nem felé. A változó személyiségek életében a szerelemnek állandóan meg kell újulnia, hogy fennmaradhasson. A partnerek kitartása és hűsége biztosítja ezt a megújulást. A szerelemben a nagy fellángolások idején fel sem merül a hűtlenség lehetősége. Az érzelmek hullámzásai következtében a házastársak közötti kapcsolatban merül fel a hűség-hűtlenség jelentősége. A partnerek érzelmi harmóniájának időleges megszűnése teszi próbára a kapcsolat ön­ként vállalásából fakadó elkötelezettséget. A sze­relemben ugyanis benne foglaltatik a hűség, amely elkötelezettség valaki mellett, a hűtlenség pedig az elkötelezettség megsértését jelenti. A hűség azonban nem pusztán egyféle elkötelezettség, ha­nem elkötelezettségek láncolata, melyben nem vá­laszthatók el mereven egymástól a társadalmi és a partnerrel szembeni elkötelezettségek. Minél több­féle elkötelezettséget foglal magában a hűség, an­nál több kitartást igényel. A hűségből fakadó kon­fliktusok erkölcsi értékelésénél ezért csak az lehet irányadó, hogy a konfliktus hatására hozott dön­tés mennyire veszi tekintetbe azok személyiségét, akiket a kapcsolat kihatásai érintenek. A hűség­hűtlenség megítélése elsősorban a moralitás síkjá­hoz tartozik. Természetesen a becsületesen élő em­ber is kerülhet olyan életszituációba, hogy hűtlen­séget kell elkövetnie, megsérteni valamely elköte­lezettségét, hogy más magasaibbrendű elkötelezett­ségeit megvalósíthassa. A hűség a szerelemben mégis könnyebben meg­valósítható, mint a házasságban, mert a szerelem­ben az érzelmi kapcsolat elmúltával a szerelmi vi­szony is megszűnik, a házasság életforma, ahol a partnerek a legkülönbözőbb vonatkozásokban egymásra utaltak. A házastársi hűségnek érzel­mekben és tettekben egyaránt ki kell fejeződnie, tehát nem pusztán szexuális hűséget jelent. A házasságban a szexuális hűség megsértése csupán egyféle elkötelezettség figyelmen kívül hagyását je­lenti. De mivel a szexualitásnak utódlétrehozó funkcióján túl lényeges kommunikatív funkciója is van, a szexuális kapcsolat minősége a partne­rek érzelmi kapcsolatának minőségét is kifejezi, tehát a szexuális hűtlenségben leggyakrabban már egyéb vonatkozásokban megsértett vagy meg nem valósítható hűségek tükröződnek. A házassági kapcsolatban fontos szerepe van a szexuális harmóniának, mert fenti funkciójából következően hozzájárul a személyiség érzelmi sta­bilitásának kialakításához. Ha a házasságban a fe­lek egymás felé irányultsága csökken, az kihat szexuális viselkedésükre is. A házastársi hűség­hűtlenség vizsgálatánál a külső szexuális kapcso­lat jellegét, az ahhoz kapcsolódó érzelmek mély­ségét kell alapul vennünk. A házasságon kívüli kapcsolat bizonyos esetekben a házasság stabilab­bá válását is eredményezheti. A tartós, mélyebb érzelmekre épülő házasságon kívüli kapcsolat a házastárshoz való viszony minőségét rontja, s végső soron a házasság alapjait rendíti meg. A házastársak kapcsolatában fel kell oldódnia a korábbi zártságnak, a társadalom felé nyitottnak kell lennie. A termelő tevékenység családon kívüli végzése szükségessé teszi, hogy a házastársaknak egymáson és közös barátaikon kívül legyenek sze­mélyes barátaik, akikkel fontos egyéni dolgaikat megbeszélhetik, megoldhatják. Az érzelmi kapcsolatok mellett természetesen nagyon jelentős, végső soron meghatározó szere­pet játszanak a házasságban és családban az anyagi viszonyok. Az anyagi szükségletek hiányos kielégíthetősége hosszú távon az érzelmi kapcso­latokat is aláássa. Hiba lenne azonban a rossz há­zasságok és válások növekedését kizárólag az anya­gi lehetőségek hiányával magyarázni. A házassági kapcsolatok vizsgálatánál a nemek közötti negatív tendenciák elsősorban a változat­lanul maradt nemi szerepelvárások és a megválto­zott társadalmi viszonyok közötti ellentmondásból fakadnak. A férfi fő szerepköre ma is a munka. A mun­kaidőn túl végzett tevékenység is társadalmilag preferált tevékenység, hozzátartozik a férfi család­fői funkciójához. Az apaszerep a mai viszonyok között — a nők teljes foglalkoztatása következté­ben — sokkal jelentősebb, mint amilyen fokon társadalmilag elismerjük. A nő kettős szerepe társadalmi szempontból egyaránt elismert. A nők munkavégzését jogosan tartjuk elengedhetetlenül szükségesnek az önkibon- takoztatáshoz, s az anyaságot nemzeti ügynek. A nők kettős szerepét kettős teherként értékeljük. Bár ez általában elfogadható, nem tekinthető olyan mértékben túlterhelésnek, hátrányos helyzetnek, amennyire az jogszabályainkban és statisztikák­ban kifejeződik, melyek azt sugalmazzák, hogy ma is a férfiak önkénye ellen kell megvédeni a nő­ket. Ez a valóságban arra vezet, hogy a nők visz- szaélhetnek a társadalom által nyújtott lehetősé­gekkel. A jogszabályok lehetővé teszik, hogy egyedül­álló nők gyermeket szüljenek úgy, hogy az apát részesítik ugyan a gyermekről való gondoskodás anyagi terheiből, de az apa egyéb jogainak érvé­nyesítését korlátozzák, illetve lehetetlenné tegyék. A fogamzásgátlás elterjedése lehetővé teszi a szexualitás utódlétrehozó funkciójának különvá­40

Next

/
Thumbnails
Contents