Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Lénárt Andor: Szarvaskő vára
val, 4 kis kő, nagyobb kő, kőgolyó 2 és 2 vaskanál. A kapunál egy teljesen jelentéktelennek minősített vas sugárágyú és 11 csetneki szakállas ágyú. A belső kapuban 4 prágai szakállas ágyú, a másik kapuban pedig 2 lakat, 2 vaslánc, amivel a kaput becsukják, 200 zsindely, 2 prágai szakállas, 2 csetneki ágyú minden felszereléssel és még 5 lakat. A három pince s fölötte a három épület (ház, szoba), sütőház, konyha s a bennük található felszerelés és készlet mellett a leltár felsorolja a Szarvaskő vára ellátására szolgáló falvakat, s a lakosokat is névszerint. Ezek mellett a Heves megyei járásokat is aszerint, hogy mennyi tizedga- bonával kell a vár ellátásához hozzájárulniok. * A Heves megye műemlékei III. kötetében a szerző, amikor összefoglalja a szarvaskői várról az ismereteit, írja, hogy a vár visszafoglalása után (mely, mint korábban említettük 1687-ben történt), valószínűleg már november 8-án elkészült a vár új leltára. E leltárból idézi, hogy a „kis váracsfca a hegyek és erdők között (1687 őszén), nagyobbrészt romos és puszta. A török zsoldosok csak az egri út őrzése céljából tartózkodtak itt.” Már ekkor „romos és puszta”. E leltár szerint „van benne 2|1 kis török szoba fából építve, 1 kápolna, másként mecset kőből, bedőlt pince, melyben lovakat szokták tartani, 3 kézimalom, 3 kis tarack, 10 szakállas ágyú, 1 mordály, 200 golyóbis, minta golyóöntéshez, 60 „kézigránát”, 200 font puskapor. A vár alatt gyümölcsös. ..” E leltár más használati célokra, a mindennapi élet más formáira mutat már. Az egyik helyiségből kápolnát, mecsetet alakítottak ki. Kevesebb a hadiszer, fegyver, puskapor. A várat lakó török katonák pedig „máshonnan ismert módon”, faházakban laktak. * A török alóli felszabadító háborúk teljes befejezése után Szarvaskő is végleg elvesztette minden stratégiai jelentőségét, Egert kisegítő szerepét. Az eddig számára is jelentőséget adó Eger vára hadi jelentősége is semmissé válik, s elkezdődik annak pusztulása is; s így természetesen Szarvaskő váráé is. Építményeit, annak használható köveit valószínűleg felhasználják a falu házainak, templomának építésére. Az utolsó álló falak eltűnéséig nemcsak az idő viszontagságai rombolnak a váron, hanem a falu, vagy a szomszéd falvak építői is. Pusztítják, hordják szét a vár köveit. Annál is inkább, mert ezidőtől kezdve ismert már, s használt a XVIII. század folyamán az út a Gilitka kápolnához. Azon túl, Mónosbél és Bélháromkút felé vezető, általában szekérrel ma is jól járható gerinc út ott húzódik közel a vár helyéhez. Ma már a sziklabérc délnyugati oldalán található gondos keresés után a valamikori vár egy őrtornyából pár olyan kődarab, mely valamikor fal lehetett. A pincék beomlottak, vagy feltöltődték. A vár kútjának nyoma sincs. Az érdekességet kereső kíváncsi turista csak elvétve talál 16— 17. századi cserepet, pipát, szerszámot, ágyúgolyót. A valamikor vitéz szolgálatot tett várnak csak a helye van meg és halványan az emléke. Minden építménye a meredek hegy csúcsán a földdel vált egyenlővé. Nemcsak a kövek, de a hely történeti ismerete is elpusztult, eltűnt az időben. Hogy valaha a várat megássák a régészek, tisztázzák az alaprajzát, ma már csaík szép, de hiú reménykedés. Legalább a róla ismertek összefog- lásával az emlékét, a vár történelméről való tudást, ismeretet tartsuk meg magunknak, s a múlt emlékét szerető gyermekeinknek, unokáinknak. Lénárt Andor 36
